2013 nyarán Fischer és csapata a második Mozart-Da Ponte operával, a Figaro házasságával tér vissza –  varázsosnak ígérkező  színrevitelben. Fischer, akárcsak legutóbb, most is kettős minőségében jegyzi a produkciót, rendezőként és karmesterként. Fischer Iván számára a Figaro lehetőséget nyújt a Beaumarchais-színmű és a Mozart-opera közötti  átalakulás bemutatására. A jelmezek adják a rendezés kulcsát: egyszerre működnek jelzésként és metaforaként. Ahogy Fischer mondja: „Az identitás megváltoztatásának fő eszköze a ruha. Ezért úgy döntöttem, hogy az egyes szereplőket elválasztom jelmezeiktől. És mivel a jelmezek állnak a középpontban, az előadás koncertként kezdődik és aztán felöltöztetjük operának.”