- Nem túl kockázatos, ha egy zeneszerző ennyire személyes témához nyúl? - De, hatalmas a kockázat és ez gyakran nagy orra bukásokhoz is vezethet. Mégis azt gondolom, azért van értelme ennek a pályának, hogy az ember kockáztasson. Ennél a rendkívül erőteljes és ambiciózus programnál, amely ezt a darabot jellemzi, szintén fennáll a veszély, hogy nem sikerül éppen úgy megvalósítani, ahogy korábban az ember tervezte. A IV. tétel például teljesen más irányt vett, mint amire én eredetileg törekedtem. - Ez miként lehetséges? - A zene születése olyan, mint csapatmunka egy felsőbb hatalommal. Én írom ugyan a művet, de gyakran előfordul, hogy elkezd saját maga "íródni". Ilyenkor nagyon nehéz döntéshelyzetbe kerülök: hallgassak-e rá, vagy sem. A IV. tételnél hallgattam: amikor elindult egy másik irányba, mint amit megcéloztam, akkor követtem, így aztán ez a tétel kicsit másféle hangulatot áraszt most, mint amit eredetileg gondoltam. - Egy gyerek születését eddig mennyire dolgozták fel a zeneirodalomban? - Nem nagyon. Azt tartom, hogy az ember írjon arról, ami történik vele. Friss az élmény, így a témát könnyebb megfogni. - A mű négy tételből áll, a tételek címei árulkodóak: Fogantatás - Belül - Születés - Kívül. - Egy klasszikus szimfóniaszerkezetet szerettem volna létrehozni a történettel párhuzamosan. A négy tétel nem más, mint a négy állomás: a gyerek megfogan, bent van az anyaméhben, megszületik, majd rácsodálkozik a világra. Ennek megfelelően a mű elején egy szonátaformájú, konzervatív nyitótétel áll. A II. tétel lassú tempójú, két variációból álló rövid hangulatkép, amely az állandóságot, a biztonságot sugallja, utalva a magzat anyaméhben eltöltött időszakára. A III. gyors tétel, ahol a forma meglehetősen széteső, hiszen a születés egy váratlan, kataklizmaszerű történés, ezt próbáltam megragadni zeneileg egy ördögi scherzo-féle karakterrel. Megpróbáltam egyszerre megjeleníteni a szülő nő és a gyerek hihetetlen kontrasztokkal, feszültségekkel teli érzelmeit. Szüléskor a nők a legvadabb érzelmi helyzetekbe, az extázistól a legmélyebb kétségbeesésbe tudnak eljutni az egyik pillanatról a másikra. Arra koncentráltam, hogy a szülés valószínűleg az anya és a gyerek számára is nagy fájdalommal jár, de a végén az emberfölötti erőfeszítés mégis egy diadalmas pillanatot eredményez. A IV. tételben, amelyre már előbb utaltam, megjelenik József Attila Tedd a kezed című verse. - Ennyire szereti József Attilát? - Igen, amikor az ember rendkívül mély és ősi dologhoz szeretne nyúlni, akkor azt hiszem, egy József Attila-vers kézenfekvő választás. A Tedd a kezed ugyan szerelmes vers, de könnyedén értelmezhető az anya iránti gyermeki vágyakozásként. Ezzel utal a szülő határtalan felelősségére is. - Ezt a verset már sokan feldolgozták, ez nem jelentett nehézséget? - Valóban egy nagyon ismert versről van szó. Azt hiszem, ha ilyen fontos dologról van szó, mint a születés, akkor fontos verset kell választani. A költemény népszerűsége hordoz bizonyos kockázatot, de bízom benne, hogy a mű ebből a küzdelemből győztesen kerül ki. - Egy ilyen szimfóniának milyen lehet az utóélete? - Nagyon boldog vagyok, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai rögtön három alkalommal játsszák. Egy ősbemutató kapcsán gyakran alakulhat ki hiányérzet, ha többször előadják, mint például most, akkor már kialakulhat egy darabnak a saját élete. Az utóéletről pedig korai lenne beszélni, de remélem, a III. szimfónia elnyeri a közönség tetszését. - A mű a Mahler ünnepre született, gondolt arra, hogy a mű hasonlítson egy Mahler-darabra? - Egyáltalán nem, de utólag belegondolva, az I. és a IV. tételben is felfedezhető Mahler hatása. Mahler zenéje azért számít ma is korszerűnek és modernnek, mert alacsonyrendű zenei anyagokat úgy volt képes felhasználni, hogy azok magasrendűvé, egy mindig csillagokat markoló személyiség stílusjegyeivé váltak. - Ön milyen forrásokra támaszkodik, dzsesszre, népzenére? - A dzsessz nem áll hozzám közel. Azt viszont mindig fontosnak tartottam, hogy a népzene nyelvén mondjak ki fontos dolgokat. Az I. szimfóniám végén például szerepel egy népzenei indíttatású, sirató jellegű kórustétel. - Mennyi idő alatt ír egy szimfóniát? - Teljesen változó. Az I. szimfónia nehezen adta magát, arra kellett hét hónap. Ez könnyebben ment, három hónap alatt megírtam, igaz, az előbbi negyvenhárom perces, az utóbbi pedig huszonhárom.