Svájcból Spanyolországba repült a zenekar, ahol augusztus 30-án és 31-én San Sebastianban lépünk fel. Az első hangverseny a meranói-gstaadi műsor ismétlése volt, míg a másodikon Liszt és Mahler műveket játszottunk. Az est szólistája - Liszt 1.zongoraversenyében - a horvát zongoraművész, Dejan Lazic volt. A turné a világhírű londoni BBC Promenade Concerts - vagy ahogy mindenki hívja, Proms - Fesztiválon ért véget. Ez volt a BFZ hetedik fellépése a világ legnagyobb, 117 éve (!) alapított komolyzenei fesztiválján (ahova 2014-re azonnal visszahívták). Szeptember 2-án 19 órai kezdettel Liszt és Mahler művekből összeállított műsort játszottunk a zsúfolásig telt, 5.500 személyes Royal Albert Hallban, majd 22 órakor - immár új közönségnek - ún. prima vista koncertet rendeztünk. Ennek műsorát a közönség választhatta ki a helyszínen a BFZ által kinált, csaknem 300 művet tartalmazó "menüből". A BBC 3 Rádió mind a két hangversenyt élő adásban közvetítette. A Népszabadság összefoglalója a londoni koncertek kritikai visszahangjáról "'Hatcsillagos' minősítést kapott Londonban a BFZ" címmel: Péntek este 7 órától jóval 11 óra utánig a Budapesti Fesztiválzenekar vette birtokba a több mint ötezres hallgatóságot befogadó Royal Albert Hallt. A világ legnagyobb fesztiváljának tekintett Proms, de általában a londoni közönség egyik kedvencének számító zenekar fő koncertjére már hetekkel korábban minden jegy elkelt, és a brit zenei életben merőben szokatlan „titok” eseményre is meglepően sokan voltak kíváncsiak. Az első programban a kerek évfordulóik miatt világszerte ünnepelt Gustav Mahler és Liszt Ferenc művei szerepeltek. Hétfőre már a kritikák is megjelentek a brit napilapokban, és hangnemük tökéletesen tükrözi a jelenlévők azonnali reakcióját. A The Times kritikusa a nem létező hat csillagot adja a Fischer Iván vezényletével fellépő zenekarnak. Geoff Brown szerint Mahler I. szimfóniáját hallgatni „valóságos mennybemenetel” volt. „A tavasz halk susogásától kezdve minden tételnek volt értelme, még a nehéz negyediknek is, amely pedig oly hajlamos a szétesésre. Az előadásnak különös, egyéni karaktere volt, egyik pillanatban selymes, a következőben vad, nyers, következetesen ragaszkodva Mahler cseh gyökereihez”. Hasonló lelkesedést mutatott a The Independent kritikusa, aki „diadalnak” nevezte a Titánok hangzását. „Őszintén nem emlékszem az utolsó alkalomra, amikor Mahler kódája ilyen vakmerően eufórikusan csengett”. A The Independent emlékeztet arra, hogy Fischer Iván az utóbbi időben „meghatározó, befolyásos Mahler-szakértővé nőtte ki magát”. Az Első Szimfóniát úgy kezelte, mint „egy fiatal művész munkáját, aki új zenei tájakat tár fel - félelmetes előérzetekkel, mégis áhítattal megközelítve”. Az elismerésből bőven kijutott a fiatal horvát zongoristának, Dejan Lazićnak is Liszt “féktelen” Haláltáncának virtuóz, “világos és erőteljes” előadásáért. Ami pedig az este 10 órakor kezdődött “Meglepetés koncertet” illeti, a The Times “elképzelhetetlennek” tartja, hogy egy londoni székhelyű zenekar élvezetesen el tudna tölteni egy kései órát úgy, hogy maestrója a közönség választásait a zenekar tagjaiból álló mini-együttesek produkcióival - a vonósoknak, ütősöknek, fúvósoknak nyújtott villogási lehetőségekkel – vegyíti. Az ítészek külön értékelték a közönség bölcsességét, amiért olyan műveket választott, mint Kodály Galántai táncok vagy Bartók Román népi táncok című műve, illetve Josef Strausstól a Szférák zenéje, melyeket a Budapest Fesztiválzenekarnál hitelesebben kevesen tudnak előadni. A Guardian kritikusának még soha nem volt dolga “Glinka Ruszlán és Ludmilla nyitányának ilyen fergeteges gyorsaságú és izgalmas produkciójával”. “Két remek koncert, egy szenzációs este” – fogalmaz a cikk végén Tim Ashley.