Váradi Júlia: Hogy tetszett Fischer Iván ötlete, hogy szétdarabolja és „megtűzdelje” másfajta zenékkel a világ legismertebb zeneművét, Bach Máté-passióját?

Olivia Vermeulen: Még csak egy próbám volt, így ebben a pillanatban még nem tudom, hogyan fog hangzani, mi fog történni, de annyira tisztelem Ivánt, hogy biztos vagyok benne, csodálatos lesz. Ezért akartam részt venni benne. Már elköteleződtem egy nagy turnéra a Máté-passióval, de amikor Fischer Iván megkért, hogy csatlakozzak a projekthez, azonnal szóltam az ügynökömnek, hogy persze, ha Iván megcsinálja, akkor én is részt akarok venni benne. Mert tudtam, hogy számomra ő azon kevés zenészek egyike a világon, akik engem igazán inspiráltak. Ha vele vagyok a színpadon, úgy érzem, hogy repülök, szárnyalok és olyankor fogom fel az igazi okát annak, hogy miért énekelek.

V. J.: Jól tudom, hogy többször énekelte már a Máté-passiót? Ez azért van, mert annyira szereti?

O. V.: Igen, sokszor énekeltem már, számomra ez a legértékesebb zene a világon, amelynek bármikor szívesen részt veszek az előadásában.

V. J.: Önben, aki ilyen jól ismeri ezt a csodálatos zenét, nem kelt aggodalmat, vagy bizonytalanságot, hogy az előadásukat egészen más típusú zene fogja megszakítani? Vagy ettől csak még izgalmasabb lesz?

O. V.: Nagyon izgatott és kíváncsi vagyok, különben nem lenne értelme részt venni az egészben. Persze mindannyian tudjuk, hogy ez egyfajta szent mű, ezért valószínűleg lesznek olyanok, akik szerint nem jó ötlet részekre osztani. De, mint már mondtam, én annyira bízom Ivánban, hogy szerintem ez az ötlet még hozzá is tehet valamit az eredeti zeneműhöz. És manapság, amikor megrekedtünk a sablonokban, azt hiszem, nyitottnak kell lennünk a zene új megközelítési módjaira. Engem tényleg nagyon érdekel ez az új megoldás.

V. J.: Hollandiából származik, és ha jól tudom, Svájcban él. Bár ez a két ország szerencsére nem része a világ azon sötét felének, ahol manapság az emberek olyan sokat szenvednek a háborúk, a gyilkosságok, a bűncselekmények és az éhezés miatt, mint például Ukrajnában és Izraelben, de bizonyára önt is foglalkoztatja, mi történik a világ más részein. Mit tart az együttérzés gondolatáról, amit a készülő koncert címéül választott Fischer Iván?

O. V.: Olyan országban élek, amelyet - hála Istennek - nem fenyeget veszély, ezért nagyon is kiváltságosnak érzem magam. Ennek ellenére végtelenül tehetetlenné és frusztrálttá tesz, hogy a jövő egyre sötétebbnek tűnik. Gyakran azt érzem, hogy olyan hivatást választottam, amely nem ad eszközt a kezembe ahhoz, hogy segíteni tudjak az embereken. Persze tudom, hogy a zene által tudok néhány szép pillanatot szerezni a hallgatóságnak. De konkrétan nem hiszem, hogy hozzá tudok adni olyasvalamit az életükhöz, amitől tartósan jobban érzik magukat. Mert nem vagyok orvos, nem vagyok politikus, nem vagyok aktivista, aki közvetlenül tud segíteni. És épp ezért tisztelem annyira Ivánt, hogy a Kompasszió koncerttel talán valami mást, valami újat tudunk adni az embereknek, akiket annyi minden nyomaszt, és annyiféle megosztottság távolít egymástól. Tényleg úgy gondolom, hogy az együttérzés másokkal ma fontosabb, mint valaha.