Váradi Júlia: Müller-Brachmann úr, ezúttal Bach világhírű passiója egészen másként fog hangozni, mint eddig bármikor. „Feldarabolva”, azaz különböző zenedarabokkal kibővítve fogják előadni. Mit szól ahhoz, amit Fischer Iván kitalált, hogy megemlékezzen azokról is, akik ma a világ különböző részein ártatlanul szenvednek?

Hanno Müller-Brachmann: Nagyon izgalmasnak, nagyon aktuálisnak és különlegesnek tartom az ötletet és örülök, hogy részese lehetek. Nagyon régóta dolgozom Fischer Ivánnal, és minden alkalmat nagyon élveztem. Legutóbb a Máté-passiót a New York-i Carnegie Hallban énekeltem vele, nagy sikerrel. De most, hogy a szenvedés képei érkeznek hozzánk a világ minden tájáról, úgy gondolom, hogy ez nagyon szép megoldás, ami a passió formájához is kiválóan illeszkedik. Megmutatja, bebizonyítja, hogy nem elavult és poros, éppen ellenkezőleg, nagyon is aktuális lehet. Így jobban meg tudjuk vele érinteni az embereket.

V. J.: Nem gondolja, hogy egy ilyen fantasztikus és jól ismert Bach-művet eredeti formájában, teljes egészében kellene hallania a közönségnek, és hogy Fischer Iván ötlete egy kicsit túlzottan merész, hogy a 18. századi zenét modern darabokkal keveri? Nem kezdi ki ezzel a mű „szentségét”?

H. M-B.: Én valójában nagyon konzervatív ember vagyok, de mélyen megbízom Fischer Ivánban. Biztos vagyok benne, hogy ő egy olyan érzékeny karmester, aki soha nem a saját hiúsága miatt talál ki valamit, hanem csakis a művészetet, a zenét szolgálja. Minden rendkívüli, amit kitalál, csakis azt a célt követi, hogy a zene befogadása minél nagyobb élmény jelenthessen. Ezért bízom benne teljesen. Egyébiránt Bach maga is gyakran kölcsönzött darabokat más művekből. Például a Karácsonyi Oratórium eredetileg egy kantáta volt, amit a herceg tiszteletére írt, és abból vett át részeket, hogy átültesse őket a Karácsonyi Oratóriumba. Akkoriban az emberek sokkal lazábban álltak ezekhez a dolgokhoz, mint mi ma. Természetesen a Máté-passió szent dolog, de hogy épp ezt a nagyszerű művet választjuk arra, hogy kiegészítve, új megoldások beleillesztésével új gondolatokat ébresszünk ezáltal, épp azt mutatja, hogy a legnagyobb értékeket érdemes szemügyre venni és újragondolni, hogy az aktuális politikai és társadalmi traumákat jobban megérthessük és átérezhessük.

V. J.: Ismeri azokat a darabokat, amelyek beépülnek a nagy műbe?

H. M-B.: Ismerek néhányat közülük. A legnagyobb hatást Ravel Kaddisa tette rám, amelyet a BFZ koncertmesterének hegedűszólójával hallottam. Nagyon meghatónak és csodálatosnak találtam!

V. J.: Ön fellépett Fischer Iván nagysikerű Mozart-operáiban Európa számos híres operaszínpadán, ahol operaénekesként amúgy is otthonosan mozog. Lehet, hogy furcsa a kérdés, de érdekelne, hogy egy ilyen emelkedett, szakrális mű megfelelő előadásához, amilyen a Máté-passió, közel kell-e lennie az énekesnek Istenhez?

H. M-B.: Én a bázeli fiúkórusból jövök, ott tanultam énekelni. Evangélikus egyházi zenén nőttem fel, szóval tulajdonképpen ez a hátterem. Később véletlenül kerültem a Berlini Állami Operaházba Daniel Barenboimhoz. De jelenleg is egy bázeli protestáns templomban működő fiú- és leánykórus vezetője vagyok, ahol 200 gyerekkel foglalkozom, hogy az egyházi zenét továbbadjam a jövőnek. Nem hiszem, hogy egy világi hátterű énekes ne tudna ugyanolyan jól azonosulni ezzel a művel. Nem ezen múlik a jó interpretáció.