Váradi Júlia: Mi volt a Solti György Alapítvány létrehozásának célja, mi indította el annak idején az édesapját, hogy muzsikusok megsegítésére egy ilyen alapítványt tervezzen, amely aztán sajnos csak a halála után tudott létrejönni?

Gabrielle Solti: Apám, ahogy ezt gyerekkorunkban többször is elmondta, igazán sok segítséget kapott ahhoz, hogy olyan muzsikus váljon belőle, akit az egész világon tiszteltek. Nem volt könnyű a gyerekkora, édesapját behívták katonának az első világháború idején, s ettől kezdve a család sokáig szegénységben élt Veszprémben, ahonnan csak nehezen tudtak visszaköltözni Budapestre. Amikor kiderült különös zenei tehetsége, több olyan segítő kéz is akadt, akiknek köszönhetően a fociért rajongó kisfiú mégis hajlandó volt zongorát tanulni. Ehhez persze anyagi támogatásra is szüksége volt a családnak. Tehát apám úgy érezte, hogy olyan sok mindenkitől kapott életében támogatást, hogy ezt valamilyen módon tovább kell adnia. S mivel a legfontosabbnak a zeneoktatást tartotta, így a halála után létrejött alapítványnak is ez lett a legfőbb célja.

V. J.: Pontosan mi a feladata a Solti Alapítványnak?

G. S.: Az 1998-ban a családunk által létrehozott Solti Alapítvány célja, hogy fiatal zenészeket és énekeseket támogasson szakmai pályájuk kezdetén. Ösztöndíjakat alapítottunk, amelyeket az olyan elismert zenekarokkal, mesterkurzusokkal és más nemzetközi szervezetekkel kötött partnerkapcsolatokon keresztül ítélünk oda, amelyek programjai pontosan tükrözik a céljainkat.

V. J.: Melyek ezek a szervezetek és zenekarok, akikkel együtt működnek?

Többek között a Skót Királyi Nemzeti Zenekar, a Southbank Sinfonia, a Leedsi Nemzetközi Zongoraverseny és a Budapesti Fesztiválzenekar.

V. J.: A családtagok, tehát a két Solti-lány mennyire vesz részt ma a Solti Alapítvány céljainak elérésében?

G. S.: A Solti család továbbra is aktívan részt vesz a napi munkában, amelyet egy nemzetközi kuratórium felügyel. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy azok a gyerekek, akik esetleg egyéb nehézségekkel néznek szembe akár anyagilag, akár más okokból, a zene segítségével könnyebb, jobb életet élhessenek. Ha egy tehetséges gyerek kap valami támogatást, az gyakran el tudja indítani olyan utakon, amelyek kivezethetik a nehéz körülmények közül is. Ehhez nagyon fontosak a zeneiskolák és maga a jó zeneoktatás. Ezt igyekszünk támogatni, ahol és ahogyan csak lehetséges. Apánk és anyánk is így akarta.

V. J.: Ön tanít, sőt iskolaigazgatóként is komolyan részt vesz az oktatásban, tehát bizonyára pontosan ismeri és érti, hogy a nehéz helyzetben lévő gyerekeknek mire van szükségük.

G. S.: Igen, a South Hampstead Junior School igazgatójaként egészen biztos vagyok abban, hogy az iskola akkor jó, akkor tölti be a rábízott szerepet a legmegfelelőbben, ha a gyerekek igényeihez illeszkedik elsősorban. Tehát a legfontosabb cél, hogy az iskolában, legyen az bármilyen típusú iskola, a gyermekek boldogok legyenek és el tudjanak igazodni abban a tanulási környezetben, amely számukra rendelkezésre áll. Az egyik legfontosabb dolog, hogy a diákok megtanuljanak kommunikálni, hogy merjenek beszélni és mondják el a véleményüket, miközben tiszteletben tartják egymás álláspontját is.

V. J.: A Budapesti Fesztiválzenekart mennyire ismeri?

G. S.: Természetesen hallottam már koncertjüket itt, Angliában, de Budapesten sajnos nem jártam, pedig apám nagyon sokat mesélt arról a gyönyörű városról. Tudom, hogy a szíve mindvégig odakötötte, még ha fiatalon el is kellett menekülnie onnan.

V. J.: Tervezi, hogy valamikor Budapestre látogat és esetleg itt is meghallgatja a BFZ-ét, amely sokat köszönhet a Solti Alapítványnak?

G. S.: Szívesen jönnék, de még kicsik a gyerekeim, nehéz velük messzebbre utazni. Persze mindenképpen tervezem, hogy amikor lehetséges, eljövök Budapestre, hogy találkozhassak a Fesztiválzenekar művészeivel és Fischer Ivánnal.