„Bresciában élek, próbálok nem csak fizikálisan itt élni, de folyamatosan nyomon követem az otthoni eseményeket és az otthoni kulturális életet. Nyomom a like-okat, mintha én is mennék a következő EP-megemlékezésre, és tanítványaimnak napi szinten továbbítom a Midnight Music híreit, nehogy elfelejtsék megvenni a jegyeket a koncertre, ahová eddig együtt jártunk. Szerencsére mennek nélkülem is, én meg ettől boldog vagyok.

De ahogy írom ezt a levelet is, csorognak a könnyeim: őrület, hogy tud így hiányozni egy "intézmény". De hiányzik a BFZ, hiányzik, hogy ne csak virtuálisan, a próbát hallgatva vagy a közvetítést nézve legyek részese….

Mindenesetre a Brahms-maratonra vettem jegyeket, hazautazom, bármi is legyen. Szerencsére manapság azért már könnyebb dolga van az embernek. Kár, hogy minden BFZ-koncertre nem tudok hazamenni.

De mikor hallgatom-nézem a BFZ-t, ugyanúgy számon tartom egyenként is a zenészeket, mert mindenkivel megismerkedtem. Van, akit ismertem, aztán minden koncerten felfedeztem magamnak valakit, és akkor megkerestem a honlapjukon, megnéztem a kis videot róla, ha volt… így személyes jóbarátként is tekintek a zenészekre, némelyikre szakmai példaképként is (én is zenész vagyok, konzis koromban arról álmodoztam, hogy majd egyszer a BFZ-ben játszom). És Fischer Iván révén rá és a zenekarra, mint az “emberség nagykövetei”-re…

Tudom, hogy rengeteg ilyen levelet kaphatnak, de ha lehet, kérem továbbítsák ezt a zenészeknek is.

Felnőtt énem fontos alkotórészei.

❤

Üdvözlettel és szeretettel,

Molnár Ágnes"

Ági azóta is ott él, időnként ajánlja egy-egy koncertünket magyar-olasz baráti körének. Közelgő olasz turnénk idején talán még találkozhatunk is…