Olaszország a 20. és 21. században: lebegés és vacogás a koncertteremben, ahol Giovanni Sollima zeneszerzőként és szólistaként is színpadra lép.

Giacinto Scelsi két darabja ugyanabban az alkotói periódusban született: az egyetlen hangban rejlő lehetőségekkel való kísérletezés időszakában. A hangfoltokkal játszó, negyedhangos csúszkálásokkal a lebegés érzetét keltő szerző a hang összes létező komponenséhez hozzányúl, ő „a lehető legkisebb átmenetek mestere”. Elohim című darabjában egy vonósnégyes, egy hegedűduó, valamint egy két hegedűből és két csellóból álló formáció helyezkedik el a színpad külön­ böző pontjain; utóbbiak hangzását néha elektromos erősítő egészíti ki. A Natura renovatur (Újjászületik a természet) ezzel szemben a teljes vonóskart használja, a különleges hangzásvilágot a hagyományos hangszereléshez közelítve.

Szintén egyedi hanggal érkezik a „posztminimalista” Giovanni Sollima, aki nem retten meg, ha a jazz vagy akár a rock elemeit kell vegyítenie a szimfonikus zenével. A Terra con variazioni terra (föld) témáját a szerző a 2015-ös milánói világkiállításra komponálta. A variációk sora mindig az előzőt veszi alapul, így egyre távolabb jutunk a kiindulási ponttól – végül a zene teljesen megszabadul eredeti korlátaitól.

Az Inverno In-ver címben rejlő szójátékot nehéz visszaadni; Niccolò Castiglioni modern, mégis gyakran harmonikus és meseszerű, többnyire a magas regiszterekben megszólaló zenéje a tél (inverno) különböző – valóságos és inverz – arcait mutatja meg a jégvirágoktól a csenden át a halálig. Az utolsó tétel címe egy Szalézi Szent Ferencnek tulajdonított mondás: „A lárma nem tesz jót, a jó nem lármázik.”

Az estet egy „nagyszerű érzékenységű karmester”, a modern zene nagykövete, az izraeli Ilan Volkov vezényli.

Az Európai Hidak fesztivál a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös rendezvénye.