Hajlékony, erőteljes vonósok, rusztikus fafúvósok, lendületes és ringó ritmusok – a pénteki koncerten még egy marslakó is felismerte volna, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar előadását hallgatja - írta Geoff Brown ötcsillagos kritikájában a The Timesban Fischer Iván, Schiff András és a Budapesti Fesztiválzenekar londoni koncertjéről, amelyet ezúttal a Barbicanben adtak.
Különösen azért – folytatódik a szöveg–, mert Fischer Iván vidám zenekara Dvořák-darabokkal indított; egyet, a Nepovím címűt közösen, magabiztos eleganciával el is énekeltek, méghozzá morva népi stílusban. Ez pedig olyan mutatvány, amelyre csak kevés zenekar képes. Ki is tudna ellenállni a 2. szláv tánc (Op. 46) ízes árnyalásának vagy a Legenda (Op. 59.) dallamos sodrásának? Én aztán nem. Ugyanilyen figyelemre méltó volt az est folyamán végig a textúra és ballaszt, amelyet annak köszönhettünk, hogy a bőgők a zenekar hátsó sorában foglaltak helyet.
A magyarok hétvégi látogatása keretében adott első koncert fénypontját azonban nem ezek az apróságok jelentették, de még csak nem is Dvořák 7. szimfóniája (bármilyen feszes és erőteljes is volt az előadás). A mennyek kapui igazán csak Beethoven 4. zongoraversenyénél tárultak fel. A szólista Schiff András zongorajátékát kifinomult elegancia, frissesség, meglepetés, szellemesség és mindenekelőtt humánusság jellemezte. A játékosság végigvonul a darabon, egészen a zongora puhatolózó belépésének pillanatától kezdve. Schiff azonban tovább fokozza az élvezetet: hol laza nemtörődömséggel húzza végig ujjait az elefántcsont billentyűkön, hol éles madártrillákat csalogat elő belőlük, hol pedig kacskaringós, izmos kadenciákkal fűszerezi a játékot. Kiélezett ritmusaival és szivárványszíneivel Fischer és zenekara ideális táncpartnernek bizonyult: időnként egyszerre lendültek neki, a lassú tétel kezdetén dinamikát cseréltek vagy szinte észrevétlenül folytatták a Schiff által megkezdett témát.
A végső meglepetést a ráadás jelentette – nem a zongoraszóló, sokkal inkább a mulatságos Haydn-dal, a Die Beredsamkeit miatt, amelyet a zenekar tagjai énekeltek a hangsúlyt a precizitással szemben a lelkességre helyezve, Schiff pedig visszafogottan kísérte őket zongorán. Megnézném magamnak Jevgenyij Kiszint, amint ugyanezt előadja. Nem győzzük várni, hogy újra hallhassuk Fischeréket és Schiffet a jövő májusban esedékes, utolsó Beethoven-zongoraverseny-koncertjükön!
