Valerij Sztrukov neve kevéssé ismert a magyar koncertlátogatók számára. Mit kell tudnunk róla?

Bazsinka József: 1937-ben született, 1966-ban a moszkvai zeneakadémiára került és ott végezte az egyetemi tanulmányait. A zeneszerzésen kívül a zongoraszakot és a zenetudomány szakot is elvégezte. Igazi polihisztorként tartotta számon a zenei világ: szakfolyóiratokat szerkesztett, kiváló zeneművészeti cikkeket írt és előadásokat tartott, eközben műfordító is volt. Főleg zenei témájú anyagokat fordított, többek között Gershwin dalait is ő ültette át oroszba, és ami engem a leginkább érint, hogy az általa írt zeneművek egyik főszereplője a tuba volt.

Vajon miért nem ismerik jobban a munkásságát, miközben az viszonylag hosszú időt és nagyon sok műfajt foglalt magába?

B. J.: Valóban rendkívül színes és sokrétű életművet hagyott hátra, amikor 2005-ben meghalt. Szerintem méltatlanul keveset tudnak róla, ezért is tesz olyan boldoggá, hogy most az ő tubaversenyével szerepelhetek a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjén. Őszintén szólva nem is értem igazán, miért maradt homályban a neve.

Mikor írta a tubaversenyt?

B.J.: 1980-ban, de ne gondoljuk, hogy egy harsogóan modern műről van szó! Ez egy nagyon szép, nyugodt, inkább konzervatív zene, ami könnyen befogadható. Igazi kuriózumnak számít, hogy három és fél oktávon használja a hangszert, miközben a tubán általában két, két és fél oktávnál szélesebb fogásban nem szokás játszani. Minden lehetőséget kihasznál, amit a tuba nyújtani képes: a hangzását, a dinamikáját a szuperpianótól a nagyon erős hangzásig. Nagyon jól felismerhető ebben a darabban az orosz lét intenzivitása, sűrűsége. Benne van a háború, a diktatúra, a militarizmus emléke – még ha a mű születésekor a puhuló kommunizmus volt is már jellemző. Ez a darab az akkori jelenhez képest a nyomasztó múltat is felidézi a masírozó, uniformizált hangulatával.

Vajon hogyan illeszkedik egy sok humorral, finomsággal és könnyedséggel megírt Haydn, és egy koronaékszerként is felfogható Mozart-mű közé ez a különleges darab?

B.J.: Szerintem épp ez lesz a koncert különlegessége. A két gyönyörűség között egy igazi robbanást jelent majd Sztrukov darabja, de ettől egyáltalán nem kell tartani, mert a mi zenekarunk és a repertoárunk sokszínűsége kiváló hátteret biztosít ennek a műsorválasztásnak. Biztos vagyok benne, hogy egyfajta Heuréka-élményt fog kiváltani a hallgatóságból. A tubaverseny – nem csak az én elfogultságom mondatja velem – nagyon szép zenemű. Rengeteg finom árnyalat, megható, felrázó részlet található benne. Egyértelműen bizonyítja, hogy a tuba méltó hangszer arra, hogy szólómű készüljön számára.

Szólistaként a Fesztiválzenekar élén játszani izgalommal, szorongással, vagy kizárólag örömmel jár?

B.J.: Számomra az izgalom nem nagyobb, mert őszintén bevallom, amikor a zenekar egyszerű tagjaként készülök egy-egy koncertre, ugyanúgy izgulok, mint most, amikor a szólóra próbálok. De a szólista számára egészen más a koncert hangulata, ha ő áll kint a pódiumon. A mostani tubaversenyre egyébként már november óta készülök. Ez olyan számomra, mintha egy gyémánt lenne a kezemben, aminek egyre több oldalát csiszolom, és így egyre fényesebb.

Haydn-Mozart Plusz koncertjeinket március 7-én és 8-án hallgathatják meg a Zeneakadémián.