Karmester nélkül lép fel szólistaként a Concertino sorozat januári koncertjein. Ez nem mindennapi helyzet egy harsonás számára, jól gondolom?

Szakszon Balázs: Igen, már önmagában az különlegessé teszi a koncertet, hogy karmester nélkül adjuk elő a darabot. Ez azt jelenti, hogy kamarazenészként kell játszanunk, nekem pedig emellett szólistaként is.

Albrechtsberger harsonaversenye tudomásom szerint ritkán játszott darab. Mi ennek az oka?

Sz. B.: Valóban kevesen és igen ritkán játsszák. Én tizenhét évvel ezelőtt játszottam utoljára. Talán azért, mert nehéz darab, igen magas regiszterben van. Ez azt is jelenti, hogy egy bizonyos adottság is kell ahhoz, hogy el tudja játszani valaki. Ráadásul nem a mai modern harsonára írták, hanem egy kisebb felépítésű barokk hangszerre, az alt harsonára.

Mit érdemes tudnunk erről a hangszerről?

Sz. B.: Más a hangolása, mint a tenor harsonának. A mérete is kisebb még a mai alt harsonánál is. Úgy kell elképzelni, mintha egy kicsi trombitát látnánk.

A koncerten autentikus barokk hangszeren hangzik majd el a harsonaverseny?

Sz. B.: Nem, én ezúttal modern alt harsonán játszom, de a barokk együttesünk más koncertjein előfordul, hogy eredeti formájú és hangzású barokk hangszereket használunk. Ezen a mostani hangversenyen ez nem így lesz. Őszintén szólva én még nem is hallottam ezt a művet barokk alt harsonán játszani.

Albrechtsberger nem harsonán játszott, hanem orgonista volt egy klosterneuburgi templomban, s ahogy olvasom, később II. József császár udvari orgonása lett. De vajon miért írt harsonaversenyt?

Sz. B.: A B-dúr harsonaversenyt a 18. század végén írta Albrechtsberger, aki nem csak orgonista volt, hanem zeneszerző is. Amikor ez a darab született, még egyáltalán nem írtak ilyesmit. Egyébként tudomásom szerint Albrechtsberger Beethovent is tanította, sőt, Magyarországhoz is kötődött: egy ideig Győrben volt kórusvezető, később pedig innen került át az Esterházy-kastély zenekarába. A műveiből és az életrajzából arra lehet következtetni, hogy mindig valami újat akart létrehozni. Mivel korábban senkinek nem jutott eszébe, hogy a harsona is lehet szólóhangszer, ő megmutatta. A nagy újítók közé tartozott.

A B-dúr harsonaverseny előtt Philippe Tondre Mozart C-dúr oboaversenyét játssza szólistaként. A két hangszer nagyon különböző, és nyilván a két szólista is. Mennyire kell figyelnie arra, hogy milyen hatást vált ki a Mozart-oboaverseny, mielőtt belekezd a harsonázásba?

Sz. B.: Én úgy gondolom, hogy mivel nem egyszerre leszünk a színpadon, nem kell alkalmazkodnunk egymáshoz. De stílusban nincs olyan távol a két mű egymástól, hiszen korban viszonylag közel vannak, és a zeneszerzők környezete sem különbözött olyan nagyon egymástól. Persze, a két hangszer nem nagyon hasonlítható össze, hacsak abban nem, hogy mindkettő fúvós. A harsonának sokkal nagyobb a hangereje, mint az oboának, de a két hangszer remekül megfér egymás mellett egy estén.

Az az ötlet, hogy a Végh Sándor Verseny győzteseiből választja ki Fischer Iván az évad Concertino sorozatának szólistáit, beválni látszik. Mit gondol erről?

Sz. B.: Szerintem ez nagyon nagy dolog. Óriási lehetőség a zenekari zenészek számára. Én a Fesztiválzenekarban idén a tizenkilencedik évadomat töltöm mint harsona szólamvezető, és meggyőződésem, hogy teljesen más felkészülést igényel egy zenekari fellépés, mint a szóló fellépés. A muzsikusoknak nagy igénye van arra, hogy megmérettessék magukat és egy másik oldalukat is megmutassák. Ami az ötletet illeti, az az igazság, hogy Fischer Iván bármibe fog, az mindig jól sül el.

A Concertino sorozat következő, telt házas koncertjei január 26-án és 27-én lesznek az Olasz Kultúrintézetben. 27-én online közvetítjük koncertünket.