Jól gondolom, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar régi barátjaként úgy jár Magyarországra, mintha a családjához jönne látogatóba?

Midori Seiler: Valóban ez a helyzet. Nagyon szerencsés vagyok, hogy évekkel ezelőtt megismerhettem, azóta pedig egyre közelebb kerülhettem ehhez az együtteshez. Sokkal többet jelent számomra, ha hosszú távon dolgozhatok együtt muzsikusokkal, nem csak alkalmilag. Az újabb és újabb találkozások által egyre erősebb lesz a közös zenei élmény.

A két decemberi koncert elsősorban a barokk zene hazájából, Itáliából származó régi zeneművekből áll, de közöttük van Johann Adolf Hasse, a német származású szerző kompozíciója is. Hogyan állította össze a műsort?

M.S.: Magától értetődő volt számomra, hogy olasz szerzők műveivel keverem a Hasse-darabokat, mert a zeneszerző hosszú éveket töltött Olaszországban. Nápolyban és Velencében dolgozott, az olasz opera műfajának fontos alakja volt. Az akkori kor egyik leghíresebb operaénekesét, Faustina Bordonit vette feleségül, akivel Velencében telepedtek le, a házukat pedig még akkor is megtartották, amikor később Drezdába költöztek. Hasse Velencében is halt meg, így bátran mondhatjuk, hogy Itália volt a „zenei hazája”. A 17. század utolsó évében, 1699-ben született, élete pedig Mozart első operasikereinek idején fejeződött be. Micsoda élet! A budapesti koncerteken egy úgynevezett intermezzot adunk elő, amelyet eredetileg tragédiák jelenetei között játszottak azért, hogy egy kicsit felvidítsák a közönséget. Ugyanezt a módszert alkalmazzuk mi is, egy kis csavarral: az intermezzók kerülnek majd a középpontba és a zenekari darabok szolgálnak közjátékként.

Mennyire érezhető Hasse műveiben Scarlatti hatása, aki a mestere volt?

M.S.: Hasséra sok nagy korabeli muzsikus gyakorolt erős hatást. Nápolyban valóban Scarlattitól tanult, de az a Nicola Porpora is a mestere volt, aki később a tinédzser Haydnt is tanította. Nagyon sok zenét írt énekhangra, amiben nagy hatással volt rá a felesége, a fantasztikus szoprán, és sokat dolgozott együtt Farinellivel is. A kor legnagyobb német hegedűs sztárjával, Johann Georg Pisendellel is inspiráló és sikeres kapcsolatot ápolt. A drezdai udvari zenekarban, ahol Hasse is évekig dolgozott, Pisendelt, a zenekar koncertmesterét tartották a modern zenekari kultúra atyjának, aki példaként szolgált a többi európai zenekar számára. Sokak szerint máig érezhető a hatása. Fantasztikus vezető volt, elsőként tett azért, hogy a zenekar fegyelmezett rendszerben működjön. Pisendel újító ereje fontos szerepet játszott Hasse életében zeneszerzőként és karmesterként is.

Hogy kapcsolódik Geminiani La Follia című darabja az Intermezzóhoz?

M.S.: Geminiani a híres hegedűs idol, Arcangelo Corelli „La Follia” című szonátájából készített zenekari átiratot. Ennek a motívumnak, amely a megzavarodott elme furcsa változásaira reflektál, számtalan variációját ismerjük. A follia jelentése: őrület, őrült állapot, amely tökéletesen visszaadja a Hasse által komponált, rengeteg különböző érzelmet felsorakoztató intermezzók természetét.

Torelli és Vivaldi művei is felcsendülnek a barokk koncerten. Nekik milyen szerepük van a hasse-i életműben?

M.S.: Antonio Vivaldi szonátája egy intim mozzanata lesz a koncertnek, kevés muzsikus előadásában szólal meg két szóló hegedűjáték között. A zene egy emberpár közötti kapcsolatra utal, ugyanúgy, mint a korábban említett intermezzók. Torelli concerto grossója főleg az utolsó tétele miatt ismert. Ez a Pastorale per il santissimo natale, a karácsonyra született pásztorének. Sok komponista használta a pasztorál műfaját , amelyben a pásztorok megjövendölik Jézus születését. Ennek az ősi történetnek minden elemét felismerhetjük Torelli művében: az éjjel sötétjét, az angyalok vibráló táncát, a félelmet és az örömöt.

Csodás énekesek, Yeree Suh és Fulvio Bettini adják elő a barokk est darabjait, méghozzá korhű öltözében, barokk gesztusokkal kísérve. Ezek a külsőségek mennyire fontosak az Ön számára?

M.S.: Nagy szerencsénk van, hogy egy csodálatos szakember, Sigrid T’Hooft dolgozik velünk most már sokadszor. Az elmúlt években figyeltem, ahogy az énekesekkel dolgozott, és közben rengeteget tanultam a kimondott vagy kimondatlan szavak erejéről. Arról is sokat megtudtam, hogy egy előadó vagy egy énekes hogyan tudja használni a testét, a kezeit, sőt a szemét annak érdekében, hogy átadja a nézőnek a szavak jelentését. A barokk gesztika tehát komplex információt ad arról, mi megy végbe abban az emberben, aki énekel vagy beszél.

Mi a lényege a barokk zenének? Ebben a zavaros és hektikus világban, amelyben élünk, hogyan tudjuk megérteni annak a kornak az érzésvilágát, amelyben a barokk zene született?

M.S.: A barokk előtt a zenének leginkább reprezentatív szerepe volt. A barokk korban aztán hirtelen fontossá vált az egyén, az emberi érzések és gondolatok kerültek a középpontba. Ez akkor óriási változás lehetett! Ezért van az, hogy a barokk zene folyamatosan erős érzelmekkel szembesíti a hallgatóságát. Természetesen minden embernek vannak erős érzelmei, de európai összehasonlításban az olaszok az átlagnál szenvedélyesebbek, túlzóbbak. Ez pedig tökéletesen passzol a koncertünk zenei karaktereihez.

A koncertek helyszíne és időpontja: Zeneakadémia, december 14-15.