A Budapesti Fesztiválzenekar művészei mindig nagy örömmel készülnek arra, ha Jukka-Pekka Saraste vezényeli őket. Április végén egy viszonylag ritkán játszott darabot, Bruckner 8. szimfóniáját adják együtt elő, amely a szakértők szerint egy rendkívül nehezen interpretálható, de egészen csodálatos, egyedülállóan izgalmas mű. A finn karmester a darab feszítő kettősségéről, az egész életen át tartó magány feloldásáról és a 8. szimfónia titkairól mesélt. Interjú.
Hogyan készül a budapesti fellépésre?
Jukka-Pekka Saraste: Sokszor vezényeltem ezt a Bruckner-szimfóniát, lemezfelvételt is készítettem belőle a WDR Szimfonikusokkal, ezért a mostani koncertre inkább csak fel kell frissítenem a korábbi tapasztalataimat. Az igaz, hogy rendkívül bonyolult szerkezetű darabról van szó, és amikor az ember készül, újra és újra végig kell gondolnia, hogy a komponista mit is akart mondani a művel.
Meg tudja fogalmazni, valójában mi is lebegett előtte, amikor ezt az utolsó befejezett szimfóniáját írta?
J-P S.: Talán a két legfontosabb jellemzője Bruckner zenei kifejezésmódjának az a kettősség, amely a szerénységében és az erejében rejlik. Valószínűleg ez a két alapvető tulajdonság volt jellemző a személyiségére is. Olykor nagyon visszafogott és szerény, máskor pedig épp ellenkezőleg: nagyon is határozott és erős – ilyenkor Beethovent juttatja eszünkbe. Engem különösen izgat ez a fajta kettősség, sőt, önellentmondás egy karakteren belül. Épp ez teszi olyan izgalmassá a 8. szimfóniát, de ez jellemzi az ötödiket és a harmadikat is. Ez utóbbit vezényeltem talán a legtöbbször. De vannak egészen wagneri hangzású szimfóniái is: ilyen a 4. és a 7., amelyek inkább romantikus hatásúak, és nem sok bennük a konfliktus.
Mit tud a 8. szimfónia születésének hátteréről? Mennyiben játszott szerepet a különlegességében, hogy Bruckner Ferenc József császárnak ajánlotta?
J-P S.: Azt nem tudom, hogy másként komponált-e a császárnak, mint egyébként, de ha tartalmilag végignézzük, sok érdekességet találunk benne. Kezdjük az első résszel, amelynek ritmikai formája tökéletesen egyezik Beethoven 9. szimfóniájáéval. Az első tételben egyértelművé teszi, hogy Beethoven számára a szimfónia királya, akit követni akar. A következő tételekben aztán más metódussal dolgozik, ezekben megteremti a szimfónia műfajának ideális formáját. Persze itt is felismerhető Beethoven hatása, többek között abban, ahogyan először valamilyen konfliktus kerekedik, amit aztán szépen lassan megold a különböző hangszerek zseniális megszólaltatásával. Hosszú utazásnak is tekinthetjük ezt a szimfóniát az érzelmek erdejében. Tele van különböző karakterekkel, ezekkel összetalálkozva végül elénk tárul a megoldás, a feszültségek kieresztése és a megkönnyebbülés.
A 8. szimfónia a muzsikusok elmondása szerint tele van drámával, aggodalommal, félelemmel. Így látja karmesterként is?
J-P S.: Igen, ez valóban így van. Épp ezért áll olyan nagyon közel hozzám. Ahogy mondtam, végigvisz bennünket a legszélsőségesebb érzelmek kavalkádján, a legvadabb tájakon, hogy aztán megérkezzen a feloldás, a nyugalom vidékére. Úgy érzem, hogy nagyon jól tudok azonosulni ezzel a képlettel, a saját személyiségemben is van valami hasonló kettősség. Talán nem véletlen, hogy Mahlert is gyakran vezényelek, az ő darabjaiban is fellelhető sok hasonlóság. Másképp jeleníti meg ezt az ellentmondásos karaktert, de a lényeg gyakran azonos. Amikor annak idején megismerkedtem ezzel a Bruckner-szimfóniával, nagyon izgatott az első verzió. Rendkívül modernnek, invenciózusnak éreztem, és nem értettem, hogy Bruckner barátai miért beszélték le arról, hogy ilyen stílusban fejezze be a szimfóniát. Rábeszélték, hogy mindenképpen írjon egy új változatot. Ezzel tulajdonképpen Bruckner személyiségét akarták átalakítani, ami részben visszatükröződött a második verzióban. Végül a Leopold Nowak által átszerkesztett első verzió vált a legelfogadottabbá, amelyben sikerült megőrizni az eredetiséget és különlegességet. Én ezt szeretem a legjobban, de mindhárom változat élvezetes. Mi a Fesztiválzenekarral a második verziót fogjuk előadni, és biztos, hogy szép lesz, mert a BFZ muzsikusai nagyon értik a legbonyolultabb képleteket is.
Azt mondta, hogy ez a szimfónia áll az Ön személyiségéhez a legközelebb. Ez mit jelent pontosan?
J-P S.: Megpróbálom elmagyarázni. Mindig is úgy gondoltam, de ma talán még inkább érvényes ez a gondolat, hogy a zene legfontosabb szerepe az életünkben, hogy segítsen megérteni, ráérezni a világ komplexitására. Ha sikerül megérintenie az embert, a zene által talán feloldható az a magányérzés, ami elkísér egy életen át. Ebben számomra Bruckner nagyon nagy segítség volt mindig is. Bár a sorsa egyáltalán nem hasonlít az enyémhez, hiszen az ő életét a vallásossága határozta meg, a katolicizmushoz való erős kötődése. Én ettől távol állok, miközben a humanitáshoz való viszonya ugyanannyira lényeges eleme volt az életének, mint az enyémnek.
Bruckner 8. szimfóniáját április 28-án, 29-én vagy 30-án hallgathatják meg a Müpában.
