Először az 1980-as években hallottam egy rádióinterjút a méltánytalanul második helyre szorult Fischer Ádám öccsével, aki akkor tervezte, hogy létrehoz egy zenekart. Arra lettem figyelmes, hogy a zenészek kiválasztásánál első helyre a muzikalitást és a zene szeretetét helyezte. Attól kezdve kíváncsi lettem, milyen lesz az eredmény, vadásztam a fellépéseiket. Véleményem szerint ennek köszönhető, hogy ma is a „mosolygós zenekarként” emlegetik őket.
Immáron 15 éve van bérletünk, és nem emlékszem, hogy ugyanazt a művet többször is hallottuk volna (bocsánat, szerencsémre pont az Imigyen szóla Zarathustra kivétel). Én is, mint oly sokan, úgy jártam koncertekre, hogy a már ismert darabot hallhassam újra, lehetőleg olyan előadásban, ahogy megkedveltem. A BFZ tanított meg kíváncsian járni koncertre!
Talán mert nem vagyok teljesen amatőr, be merem vallani, hogy Mahler zenéjét korábban nem kedveltem – csupa kérdőjel, gondolatjel és vessző –, Fischer Iván olvasatában, a BFZ-vel értettem meg először.
A bérletünk a zenekar fölötti erkélyre szól, így sokkal személyesebbek a koncertek számunkra. Minden alkalommal látjuk, hogy jó hangulatban, beszélgetve, könnyedén jönnek be a zenészek. Ez alól a Zarathustra volt egyedül kivétel! Minden zenész csendben, a gondolataiba mélyedve jött, majd Patkós Sándor megfújta a kezdőhangot, fokozatosan belépett a többi hangszer, és tényleg! Ott, délután, bent a koncertteremben FELKELT A NAP!!!
Más zenekaroknál soha nem hallottam olyan fantasztikus pianissimót, mint a BFZ-től. Kevés olyan zenekar van, ahol a szólamot külön lehet ültetni, anélkül, hogy ez az előadás kárára lenne. Az évadzáró és -nyitó vacsorákon jó egyenként, kis csoportban meghallgatni a zenészeket! Ilyenkor lesz egyértelmű, hogy ennyi tehetséges zenész miért tud akkora csodát művelni együtt. Egyszerűen „CSAK” élvezik, amikor zenélnek.
Persze, ehhez kell Fischer Iván is! Folyamatosan képes új ötleteket megvalósítani, amik mindig pont annyira „megbotránkoztatóan” újak, mint a zenekar válogatása volt több mint 30 évvel ezelőtt. Mindig képes egy megszokásfalat lerombolni. Nem tudom, honnan van ekkora lelki ereje, de remélem, még sokáig lesz!
Számomra erről szól a Zsinagógakoncert, vagy leginkább a Midnight Music koncertek. A családban most nincsen ilyen korú gyerek, de a Hangszerkóstolót én egészen biztosan preferáltam volna annak idején, és az unokáimnak biztosan ajánlani fogom!
Amikor a jobbnál jobb hangulatú koncerteket hallgattuk, egyszer csak eldöntöttünk: mi is támogatjuk a zenekart. A támogatás mértékét, sajnos nem egyenes arányban, de folyamatosan emeltük, amikor hallottuk, hogy az állami támogatás csökken. Ez felháborított bennünket, hiszen minden kormány beszél az ország arculatáról, de még nem fogták fel, hogy a legjobb reklám egy ilyen felkészült, elkötelezett, jókedvű zenekar.
Ha csatlakozik a Budapesti Fesztiválzenekar Támogatói Klubjához, április 9. helyett már március 20-tól vásárolhat bérletet a 2018–19-es szezonra.
