Gilad Cohen: Trió furfangos klarinétra, bánatos csellóra és töprengő hárfára
„Nagyon nagy öröm számomra, hogy ráakadtam erre a trióra, mert egy olyan művet mutathatunk be Magyarországon, ami kiállja az idő próbáját, és amit a közönség nagy része újra és újra meg fog hallgatni otthon a YouTube-on. Cohen 1980-as születésű izraeli szerző, fiatal kora ellenére rengeteg díjjal a háta mögött. Triójáról úgy nyilatkozott, hogy szerette volna teljesen másként használni ezt a három hangszert, mint általában szokás. A klarinétot elsősorban klezmer játékosként kezeli, a csellónál az elektromos gitár hangzása van a fókuszban, míg a hárfát számtalanszor ritmusszekcióként alkalmazza amellett, hogy csodálatos dallamok is megszólalnak rajta, némi Pink Floyd-utánérzéssel. Ezzel együtt a hárfára jellemző impresszionista hangzáskép is megjelenik, mégis azt szokta kérni a zenészektől, hogy ne játsszanak olyan szépen, inkább bolondozzanak a hangszereiken. Mindhárom tétel teljesen más hangulatú, ami biztos, hogy mindegyikben meg fogjuk lepni a közönséget, és újabb bizonyítékát adjuk annak, hogy a kortárs zene jó dolog, amit érdemes hallgatni!” (Polónyi Ágnes hárfaművész)
Galina Usztvolszkaja: Composition 1 („Dona nobis pacem”)
„Usztvolszkaja ebben a művében mély érzésekről vall hangokban. Kortárs a hangzás, a megfogalmazás, a kifejezés – lenyűgöz! Többször játszottam már a darabot, és kamarapartnereimmel az első pillanattól kezdve spirituális összhangban éltünk és alkottunk. Van, hogy a zongorista teljes alkarral üti a hangszerét, a piccolo az extrém magas, míg a tuba az extrém mély regisztereket használja, a dinamikai végletek csak erősítik a mű gondolati erejét. Őszinte, ihletett magyarázata ez a darab a boldogság, a béke keresésének. Nem a művészeket kell nézni az előadás alatt, hanem magát a zenét kell érezni, mert hihetetlen őszintén üzen mindannyiunknak. (Bazsinka József tubaművész)
Orbán György: Zongorás trió
„A szerzőnek az a hitvallása, hogy bármilyen zenéből az a jó, amit az ember szívesen hallgat meg újra és újra – ez érvényes a kortárs zenére is. Az első tétel távolról megszólaló nosztalgikus dallamát harci kürtök hangja és fergeteges lovagló ritmusok ellenpontozzák. A második tétel főtémáját a hegedű és a cselló pengetve mutatja be, amit nagy fantáziával megírt variációk követnek. A harmadikban megjelenik a csend, a félelmetes és szenvedélyes éjszaka, a negyedik pezsgő, virtuóz, játékos. A főtémát akár jazzesnek is mondhatnám, a melléktéma pedig olyan, amit az ember szívesen dúdol újra és újra.” (Kádár István hegedűművész)
Philip Glass: 2. vonósnégyes
„Glass a 20. század egyik legnagyobb hatású, legeredetibb zeneszerzője. 2. vonósnégyese színházi zenének készült, Beckett hasonló című darabjához, s csak később döntött úgy, hogy önálló kvartetté dolgozza át a művet. Egy hagyományos vonósnégyesre írt, lírai, szinte romantikus darab, amely erős, kiemelkedő dallamokkal és azok elképesztően egyszerű elrendezésével tükrözi a minimalizmus stílusjegyeit. A minimalista műfaj sajátja, hogy egyszerű, repetitív, de jól értelmezhető elemekből építkezik. A napjainkban is roppant népszerű minimal stílus a lehető legkevesebb elemre hagyatkozik, egyszerű hangok és dallamok jellemzik. Nem akar semmit sem túlmagyarázni, a tökéletes egyensúly a cél. (Gál-Tamási Mária hegedűművész)
Kurtág György: Bagatellek
Kurtágot játszani mindig óriási kihívás: a pár perces haikuszerű miniatűrök nemcsak elképesztő hangszertechnikai nehézséget jelentenek, hanem egészen szokatlanul intenzív szellemi koncentrációt is igényelnek az előadóktól. Itt nemcsak a leírt hangmagasságnak, vagy hanghossznak van jelentősége: minden pillanatban színek, árnyalatnyi (egymásra)várások, alig azonosítható idézetek üzennek: Kurtág a befogadó közönségtől is teljes odaadást, felfedezőkedvet vár. Egy trió, amelyben zongora, fuvola és nagybőgő játszik: meglehetősen szokatlan hangszerösszeállítás! (Fejérvári Zsolt nagybőgőművész)
