Sokat jár nálunk Magyarországon, az édesanyja itt is született. Jól gondolom, hogy ezt az országot egy kicsit a hazájának is tekinti?
Piotr Anderszewski: Igen, édesanyám Budapesten született és ott is nőtt fel, ezért én is értek és beszélek magyarul. Így aztán valóban nagyon közel áll hozzám ez az ország.
Van-e különbség az egyes országok között abból a szempontból, hogyan fogadja Önt a közönség? Befolyásol ez bármit a játékában?
P.A.: Igen, jelentős különbséget érzek a különböző országok között a hallgatóság szempontjából is. Egy koncert számomra párbeszédet jelent az adott közönséggel, épp ezért alapvető és rendkívül fontos, értik-e, amit a muzsikálással megpróbálok elmondani nekik. Ebben a tekintetben egy-egy ország lehet ég és föld…
Tudomásom szerint többször is előfordult, hogy előadás közben megállt, mert úgy érezte, nem elég magas színvonalon játszik. Még mindig előfordul ilyesmi?
P.A.: Valójában csak egyszer történt meg, hogy leálltam és abbahagytam a játékot. Ez a Leeds-ben tartott versenyen esett meg. Akkor még nagyon fiatal voltam és bizonytalan. Azóta nem emlékszem, hogy okom lett volna megállni előadás közben. Ez az eset igazán nagyon régen volt, de valóban megtörtént.
Hogyan készül a budapesti koncertre, amelyen Takács-Nagy Gábor vezényel majd? Ismeri őt?
P.A.: Régóta ismerem Gábort, de eddig még sohasem játszottam vele. Nagyon izgatottan várom a közös munkát!
Haydn D-dúr zongoraversenyét játssza Budapesten. Ez talán a legnépszerűbb Haydn-mű. Mit gondol, miért?
P.A.: Fogalmam sincs. Gyakran semmi magyarázatot nem találunk arra, hogy az egyik remekmű miért lesz népszerű, a másik ugyanolyan jó darab miért tűnik el a süllyesztőben. Én legalábbis nem tudok okos megfejtést.
A darab utolsó tételének címe Rondo all’Ungherese. Valóban érzékelhetőek a magyar zenéhez közelálló motívumok?
P.A.: Persze. Egészen biztos, hogy Haydn darabjának befejező részére a magyar zenei élményei erősen hatottak.
