A cimbalom és a cselló találkozása igazi ritkaságnak számít a zenetörténetben. A Budapesti Fesztiválzenekar szeptember 25-i hangversenyén épp ebben lesz részünk. Georges Aperghis Le Reste du temps (A hátralévő idő) című darabját játssza Sonia Wieder-Athertonnal. Cimbalmosként szokatlannak találja ez a párosítást?
Igen, tudomásom szerint ez az első csellóra, cimbalomra és zenekarra írt darab. Aperghis komponált egy második, átvezető jellegű tételt is; ez tulajdonképpen egy „kadencia cimbalomra és csellóra”, amelyet a még meg nem született harmadik tétel előtt kéne játszani.
Ez a különös darab az Európai Hidak fesztiválon hangzik el, ahol idén minden a francia kultúráról szól majd. Mit gondol, képes a zene közelebb hozni egymáshoz a különböző kultúrákat?
Természetesen, és remélem, ez a híd nem csak európai. A cimbalom a különböző népek, kultúrák és vallások keveredéséből létrejött Közép-Európa jellegzetes hangszere. Emellett a vándorló cigányzenészek tipikus hangszere is, akik ezáltal a mai napig hozzájárulnak a különböző kultúrák közvetítéséhez, keveredéséhez és életben tartásához.
Sokszor játszik Aperghis-műveket. Ezek szerint jól érzi magát a zenéjében.
Aperghis egy igen szerves és összetett világú zeneszerző, aki valóban embereknek komponál, hogy eljátsszák, meghallgassák és megértsék. A zenéje emellett mindenki számára befogadható. Ha történetet mesélnék róla, akkor az az életről, találkozásokról, feszültségekről, emberekről szólna, akik minden ismert nehézség ellenére a megegyezésre törekednek.
Dutilleux Mystère de l’instant (A pillanat misztériuma) című műve a másik, amelyet életre kelt a koncerten. Milyen hangulatú ez a darab?
Ez a mű már inkább köthető a francia hagyományokhoz, nagyon érzékeny, kifinomult és elegáns zene, átszőve az emberiség nagy álmaival.
Zömében kortárs zenéket játszik. Mivel győzne meg egy fiatalt, hogy beüljön egy ilyen hangversenyre?
Egyszerűen azt mondanám neki, hogy ez róla szól. Tudnia kell, mi történik vele. Ez az ő valósága. Tartozik annyival saját magának és a fejlődésének, hogy kíváncsi legyen. Emellett azt is elmondanám, hogy a művek szándéka, esztétikuma és formája rendkívül változatos. Ami igazán szórakoztató tud lenni!
Mi jut eszébe először Magyarországról?
Amikor először ott jártam, éjszaka utaztam, autóval. Láttam fentről a Dunát meg a hidakat, hatalmasnak és erősnek tűntek, telítve a valaha megszólalt zenékkel, leírt szavakkal, az emberek álmaival.
