A fesztivál vezetői a kiváló karmestert, Fischer Ivánt kérték fel a monumentális alkotás újbóli felépítésére. A mesterrel szemben majdnem 200 szereplő ült: a Budapesti Fesztiválzenekar mintegy száz muzsikusa, valamint az Orfeo Catala női karából és a Bouches-du-Rhône énekiskola bentlakó diákjaiból álló kórus. Nem szabad megfeledkeznünk továbbá a mezzoszoprán Gerhild Romberger elbűvölő hangjáról sem. Ezek mind valódi luxus „építőelemek”, amelyeket Fischer Iván állított össze egy kivételes zenei pillanathoz, habár a pillanat enyhén eufemisztikus megfogalmazás, mivel a zenetörténet második leghosszabb szimfóniájaként Mahler műve bő másfél órára nyúlik. Nehéz részletesen leírni, milyen is volt ez az este. A Mahler által megírt és Fischer által életre keltett nagyszabású zenei utazás a tetőponttól egészen a megnyugvásig kiemelte a nagyszerű zenekar értékeit, amelyeket a hallgatóság nagy része a fesztivál ezen első estéjén fedezett fel.
Elsőként említsük meg a vonósokat: harminc (16+14) hegedű, tizenkét mélyhegedű, tíz gordonka, nyolc nagybőgő, két hárfa és egyetlen lelkület, szláv hangsúlyokkal és meleg színekkel tűzdelve. A karmester vezénylete alatt tanúbizonyságot tettek pontosságukról, továbbá megmutatták, milyen kivételes hangzást hozhat létre, ha a zenészek kölcsönösen hallgatják egymást. Ezután következnek egymás után a fúvósok, sziporkázva, boldogan, feszülten figyelve a zeneigazgató által kért legapróbb mozzanatra is – ez művészet felsőfokon. Külön megemlítendőek a rézfúvósok, mivel talán most először lehettünk tanúi egy ilyen nyílt, tiszta és nemes rezes hangzásnak, amely szintén egyetlen hangként szólt. Nagy elismerést érdemel a színpad mögött postakürtön játszó muzsikus is; ez a hangszer feleakkora, mint egy hagyományos kürt, amelyet eredetileg a kocsis fújt meg, hogy jelezze a postai küldemények érkezését és elküldését... a postai közvetítőknek. Ez a kürt napjainkban számos közép-európai posta jelképe és gyakran jelenik meg a postai bélyegeken. A kedd este a színpad mögül hallható postakürt pompásan szólt. Sok munka hárult a hat rendkívüli figyelemmel játszó ütősre is, akik az egyik leglényegesebb pillérét alkotják a partitúrának, amelyben egymást követik a szándékos szinkópák, az eltolt és megszakított ritmusok. Mindez pedig Fischer Iván ragyogó vezénylete alatt történt.
"O Mensch ! Gib Acht !” [„Ó, Ember, éber legyél!”] Így kezdődik a 4. tételt alkotó dal. Egészen lágy és kifinomult pillanat, amikor Gerhild Romberger mezzo hangja még ha nem is egy egészen nyugodt, de a termet eddig megrázó állatias energiától kellően távoli helyre repít minket. Mi mást mondhatnánk erről a hangról, káprázatos legatóinak, ideális erejének és kiengedésének, valamint a legnagyobbakhoz is méltó tökéletes szakértelmének magasztalásán túl? Íme egy hölgy, akit hallhatunk majd Strauss utolsó énekeiben is... Végül pedig igazán örömteli, hogy a kiváló Orfeo Catala mellett megemlíthetjük itt a Samuel Coquard számára oly kedves Bouches-du-Rhône énekiskolát, amely a szimfónia utolsó tételében kristálytiszta, áttetsző hangjával és pontos belépéssel emelte az esemény fényét. Az előadásnak köszönhetően az énekiskola teljes joggal könyvelhet el jelentős sikert.
Ez a monumentális nyitány már most a legjobbakkal kecsegtet a 4. Aix-en-Provence-i Húsvéti Fesztiválra.
