hun/ eng
keresés
kosaram
Fischer Iván visszahozza a Scalába Mahler 3. szimfóniáját

Fischer Iván visszahozza a Scalába Mahler 3. szimfóniáját

A magyar karmester a Budapesti Fesztiválzenekart vezényli. „Álom, hogy itt lehetünk ezzel a zenei remekművel, amely egy hatalmas tabló, tele fantasztikus látomásokkal.” (Corriere della Sera - Milano/Giuseppina Manin)
Ez a mű már 10 éve nem szólalt meg a Scalában. Legutóbb Gustavo Dudamel vezényletével hangzott itt el 2006-ban. A Giuseppe Piermarini tervei alapján készült színházba Mahler 3. szimfóniáját Fischer Iván magyar karmester és zeneszerző hozza vissza, aki hétfő este egy rendkívül tekintélyes létszámú együttes élén áll a pódiumra: a Budapesti Fesztiválzenekar zenészei, a Bajor Rádió Énekkara, a Scala Gyermekkara és Gerhild Romberger szólista alkotják majd a 179 tagú előadói apparátust (este 8 órakor, a belépő ára 5-105 euró). „Álom, hogy itt lehetünk ezzel a zenei remekművel, amely egy hatalmas, megindító tabló, tele fantasztikus látomásokkal. Amennyiben jól adjuk elő, ígéri Fischer, a közönség arcán könnycseppek peregnek majd végig.” Ez jó eséllyel bekövetkezhet, tekintve, hogy az ön által 1983-ban alapított Budapesti Fesztiválzenekart a világ tíz legjobb zenekara között tartják számon. „A Budapesti Fesztiválzenekar titka, hogy radikális zenei műhelyként jött létre. A több, mint 30 év alatt igyekeztünk kipróbálni szinte minden hangzásbeli lehetőséget. Olyan művészcsaládot alkotunk, amelyen belül különböző formációk léteznek: vannak együttesek, amelyek a barokkal foglalkoznak, mások a kortárs zenével, megint mások a népzenével. Játszunk felnőtteknek és gyerekeknek, koncerttermekben és szabadtéren... Máskor pedig azért jövünk össze, hogy egy olyan nagyszabású művet szólaltassunk meg, mint Mahler 3. szimfóniája. Ily módon mindannyian kreatívabbá, érzelmileg érintettebbé válunk, és jobban meg tudjuk érteni, miben áll ennek a rendkívüli zenének az esszenciája.” Míg a zenekarok egyre inkább ledöntik a határokat, Európa újra felépíti őket. Az ön országa is azok közé tartozik, ahol falak épülnek a kívülről érkezőkkel szemben. „Úgy vélem, ez csak pillanatnyi visszalépés. Az számít, hogy Európában az elmúlt 70 évben nem volt háború, a Balkán kivételével. Korábban olyan megsebzett földrész volt, ahol a népek egymás ellen törtek. Most pedig egy nehéz integrációs folyamatot tapasztalunk. De a zene segíthet, hogy mindig emlékezzünk arra: az embereknek, bárhonnan is érkezzenek, ugyanolyan érzelmeik vannak, mint nekünk. Testvérével, Ádámmal, aki maga is zenekarvezető, valamint a zongorista Schiff Andrással kiálltak a jelenlegi magyar idegengyűlölő politika ellen. Létre lehet hozni egy olyan zenészek közötti szövetséget, amely túllép a kulturális és társadalmi különbségeken? „Nemcsak hogy lehet, de létezik is! Nemrégiben Berlinben egy csodálatos koncertet tartottunk, ahol Daniel Barenboim, sir Simon Rattle és jómagam együtt vezényeltünk három zenekart, hogy köszöntsük a menekülteket. Ez olyan élmény, amely örömmel töltötte el a szíveket. A mienket és az övéket is.” Annak ellenére, ami most a világban történik, lát reményre utaló jeleket a jövőre nézve? „Igen. Az új generációk nagyon fontos feladat előtt állnak. A pénzügyi és technológiai versennyel szemben bátorságot kell meríteniük, hogy vissza tudjanak lépni, igyekezzenek megóvni a természetet, és értékké tegyék a szépséget és a művészetet. Azért kell küzdenünk, hogy a gazdag országok készleteit megosszuk a világ többi részével. Nagyon sok fiatal, akikkel találkoztam, egyetért ezzel az elgondolással. Én optimista vagyok.”

Az eredeti cikk itt érhető el.