A két „K.u.K.” koncertből az elsőn a BFZ és alapító karmestere, Fischer Iván megmutatta, milyen az a vállalkozókedvű muzsikálás, amiért annyira ünneplik őket. Mintegy ellenpontjaként a bécsi filharmonikusok híres újévi koncertjeinek derűs ellenpontjaként – kevesen akarnak emlékezni rá, hogy az 1939-es, első bécsi újévi hangversenyt a zenekarban történt etnikai tisztogatást követően rendezték meg – a budapesti zenekar tánc-témájú és ihletésű műsora a korábbi, az Osztrák-Magyar Monarchiabeli állapotokat tükrözték, számai a monarchia országainak és népeinek zenéjéből vétettek. Bár a műsoron csak egy magyar szerző műve szerepelt: Kodály Galántai táncok című darabja, ennek előadása azonban határozottan a 2014-es Proms egyik fénypontját jelentette. Ez a zene nagyon közel áll Fischer szívéhez. A karmester egyszerre elbűvölő, varázsos és roppant intenzitású tolmácsolásban szólaltatta meg Kodály darabját. A Galántai táncok azokat a cigány zenéket eleveníti fel, amelyeket a komponista gyermekkora egyik helyszínén, a címben szereplő városban hallott. Fischer csalhatatlan érzékkel építette fel az előadást a nyitó tánc olvadó klarinétszólójától a darab csúcspontjáig, ahol az egész zenekar vad önfeledtséggel játszott. A karmester hangszerelése ugyancsak sok magyaros lendülettel ruházta fel Brahms 14. (d-moll) Magyar táncát, amely józan, visszafogott felütést adott az estnek, az utolsó, 10-es sorszámú Dvořák-legenda pedig a maga sóvárgó hangjával szintén jól tükrözte a műsor mögöttes gondolatát. A bécsi keringőkirály ugyancsak szóhoz jutott, leghíresebb műve a Budapestet jelképező Kék Duna keringő hangzott el: a finom és lágy BFZ most is bebizonyította, mennyire otthon van ebben a zenei idiómában. Fischer lendületes pálcája alatt két Strauß-gyorspolkát is megszólaltattak, mégpedig ragyogóan, majd az ifjabb Strauß-fivér, Joseph egy keringője is felcsendült, édesen hömpölyögve, a rutin árnyékát sem vetve a produkcióra. A műsor ezután Bécsből nyugatra, Salzburgba vette az irányt: egy kis Mozart darab, a D-dúr   induló erejéig (K335 No. 1.) A koncert fókuszában azonban egy komoly mű, Schubert Befejezetlen szimfóniája állt: szokatlanul mértéktartó és introvertált előadásban, amelyben izzóan meleg hangzásukkal remekeltek a zenekar vonósai, kulturált hangjukkal pedig a fúvósok. És ha valaki ekkor még nem tudta volna, mitől olyan egyedi ez a zenekar, a ráadásszámból megtudhatta. A BFZ hölgyei a zenekari vonós urak kíséretével elénekelték Dvořák egyik morva duettjét a  Možnost címűt. A zenekar ezzel nemcsak olyat tett, amit a férfi-dominanciájú bécsi filharmonikusok alighanem lehetetlennek tartanának. Egyszersmind azt is demonstrálták, hogy milyen központi szerepet játszik a magyar zenekultúrában az ének.