Fischer úr, A Vörös Tehén című operájának ezen a héten Berlinben lesz a németországi bemutatója. Miről szól ez a darab? A cselekmény egy valós, megtörtént 19. századi esetet mond el: az úgynevezett Tiszaeszlári vérvád-ügyet. Zsidókat vádoltak meg azzal, hogy megöltek egy 13 éves keresztény cselédlányt, a vérét vették és pészachra feláldozták. Jóllehet a megvádolt zsidókat felmentették, az ügy országszerte antiszemita kilengéseket váltott ki. A történetet Magyarországon alighanem mindenki ismeri, a zsidók azonban mindenképpen. Milyen dokumentum- illetve irodalmi anyagokon alapul az opera? Krúdy Gyula 1931-ben írott lenyűgöző könyvéből vett idézeteket használtam, mivel nem akartam magam írni a librettót. Krúdy véleménye nagyon világos. Nem próbálkozik az objektivitással, teljes mértékben az alaptalanul megvádolt zsidók oldalán áll. Az ő szövegeihez jön még néhány Kossuth Lajostól való, Tiszaeszlárról szóló levél. Az opera központi figurája egy zsidó fiú, a 13 éves Scharf Móric. Scharf Móric volt a vád tanúja, aki saját édesapjára is terhelő vallomást tett. E vallomását súlyos nyomásra tette. Engem az izgatott, hogy hogyan sikerülhetett a rágalmazóknak elérniük, hogy a fiú hamisan valljon tulajdon apja ellen. Az apa felmentése után visszatér a családhoz. Azon tűnődtem, hogy vajon mi zajlott le ezután apa és fia között? Az apa egy év után tér haza a börtönből, ahol joggal aggódhatott az életéért. Ezalatt az idő alatt a fiú egy katolikus családnál élt, amely egyfolytában manipulálta őt. A Monarchiában egyébként széles körben elterjedt Scharf Móricnak nevezni azt a fiút, aki nem megfelelően viselkedett. És az apa? Néhány éve olvastam egy interjút Scharf Móriccal. Ebben elmondta, hogy az apja utóbb soha semmit sem mesélt a perről és a hamis vallomásról. Ezt zseniálisnak és hihetetlenül izgalmasnak tartom. Csak azzal tudom magyarázni, hogy az apa számára az lehetett a legfonbtosabb, hogy fia visszatért a családhoz és a zsidó hithez. Történelmi anyag? A rituális gyilkosságok valamelyest kimentek a divatból... Ugyan már. A 90-es években Magyarországon volt egy hasonló ügy, szintén gyilkosság. Az antiszemita gyűlölet hirtelen felerősödött. Ez az egész mechanizmus – a bűnbakképzés mechanizmusa, a babonaság és az antiszemitizmus – nem hiszem, hogy eltűnt volna. Ennek nincs sok köze sem az aktuális politikai eseményekhez, sem Orbán Viktor jobboldali konzervatív kormánypártjához, sem a szélsőjobboldali Jobbikhoz. Létezik egy antiszemita alapmagatartás, amely egész Kelet-Európában mélyen gyökerezik, nem csak Magyarországon. Hogyan éli meg az antiszemitizmust a mindennapokban? A magyar antiszemitizmus lényegét nem olyan könnyű szavakba foglalni. Előfordul utca zsidózás. De velem, személyesen eddig nem sok ilyen eset történt. Nagyon kritikusan látok két magyarországi fejleményt: az egyik az, ami a romákkal történik. Rettenetes szegénységben élnek és kollektíven bűnözőkként és másodosztályú állampolgárokként bélyegzik meg őket. Lőporos hordón ülünk. A másik ilyen fejlemény az a kormányzati ideológia, amely ugyan nem nyíltan antiszemita, de antiszemita sztereotípiákat alkalmaz. Ilyen a nemzetközi pénzügyi körök emlegetése: a kormányzat szerint ők a magyarországi bajok okozói. Ezzel persze végső soron a zsidókra céloz. Ez az a fajta lopakodó antiszemitizmus, amely szabad utat nyit a nyílt zsidógyűlöletnek. Sok magyar zsidó értelmiségi és művész hagyta el félelmében a hazáját. Ön mikor költözik el? Schiff András barátom levonta a következtetéseket a jelenlegi helyzetből és hátat fordított Magyarországnak. Az én helyzetem azonban más. Nekem Magyarországon van egy zenekarom és egy hatalmas közönségem, 10000 fő, akik számára a hangversenyeim találkozóhelyül is szolgálnak. Nem hagyhatom cserben ezeket az embereket. A lelkiismeretem nem hagyná. Térjünk vissza az oeprájához. Milyen stílust alkalmazott benne? Használom a csárdást, a zsidó dallamokat, a 19. századi jiddis dalokat. De még a műben felbukkanó hászid zenéket, a niggunokat is feldolgoztam. Ugyanúgy, mint a klasszikus zenét, amely Mahler-korát idézi. Egyfajta zenei eklekticizmus keletkezik ezáltal, pontosabban tudatosan így választottam ki a zenei stílusokat. Így képzelem el, hogy mi járhatott akkor annak a fiúnak a fejlében. A zeném - amennyire csak lehetséges -, a történelmi dalokhoz akar hasonlítani, valójában azonban minden hamisítvány. Én hamisítottam. Az opera Fischer Iván zsidó identitását tükrözi? Én egy nem vallásos családban nőttem föl. A dédapám még nagyon vallásosan élt, a nagyapám azonban felhagyott a vallásossággal. Ez a századfordulón benne volt a levegőben. Én már a harmadik vallástalan nemzedék tagja vagyok a családban, de a zsidó identitásunk erős. A zsidó zene iránti érdeklődsé szinte magától jött.