Video A hétköznapok nem ritkán kalandokkal vannak tele. És micsoda kalandokkal! Ezt mutatja az „XY bőrében” című videósorozatunk. E szokatlan filmprojekt készítésekor robusztus kompaktkamerával szereltünk fel néhány embert, akik aztán zavartalanul folytatták munkájukat. Az eredmény: egyedülálló lehetőség arra, hogy belebújjunk valaki bőrébe, és részeseivé váljunk kalandos életének. Egy koncert közben minden szem a karmesterre szegeződik: őt nézik a zenekar tagjai a színpadon, nem is szólva a nézőtéren ülőkről. A 63 éves Fischer Iván a berlini Konzerthaus karmestere és zeneigazgatója. Filmünkben exkluzív bepillantást enged zenészélete legizgalmasabb pillanataiba, megmutatja, mire irányul az ő tekintete fellépése előtt és közben. Olyan perspektívaváltásnak leszünk tanúi, amelyhez sztármuzsikusok csak ritkán járulnak hozzá. ◾ A szóban forgó hivatás: Karmester ◾ A szakmába így lehet bekerülni: Aki hivatásszerűen akar vezényelni, annak először el kell végeznie egy zeneakadémiát. Ehhez viszont tudni kell – legalább zongorázni. „Meg aztán az embernek meg kell őriznie valamit gyermeki lényéből”, mondja Fischer. „A bennünk lakozó gyermek a legfontosabb. Az a jó karmester, akinek van kedve játszani. És vezetni is kell tudnia másokat. Sok embert kell inspirálnom és gondoskodnom kell arról, hogy együtt valami szépet hozzanak létre. Ugyanakkor persze a karmesternek túl komolyan sem szabad vennie vezető szerepét – esélye csak akkor van, ha szereti a zenét és a közönséget” ◾ Mennyit lehet vele keresni: Ez megállapodás kérdése, mint a zenében szinte mindig. Fischer Iván azt mondja: „Ezekkel a dolgokkal nem nagyon törődöm. Fogalmam sincs. Tényleg. Ráadásul itt amúgy sincs havi fizetés, az embert koncertenként fizetik.” ◾ A legjobban ezt élvezem ebben a munkában: Azt, hogy emberekkel dolgozhatom. Minden zenekarban a lehető legkülönfélébb művészegyéniségek ülnek. És szeretném, ha a muzsikusok megőriznék saját egyéniségüket. Maga a dirigálás nem érdekes. Az egyetlen érdekes az, ha az embernek vannak olyan ötletei, amelyeket a közönség is izgalmasnak tart, és amelyek valami különlegesetz jelentenek az embereknek. Ha a nézőtéren csillogó szemeket látok, tudom, hogy a zenének sikerült felemelnie az embereket. ” ◾ Mely mondások vagy kérdések idegesítik? „Néha megkérdezik, milyennek kell lennie a karmesteri pálcának. Ez tulajdonképpen lényegtelen. Mindegy, hogy nagy vagy kicsi, könnyű, vagy nehezebb. Egyes egyedül az zavar, ha a zene rutinná válik.” ◾ Képzeljen el egy időutazást, amelyen találkozik 16 éves önmagával. Milyen szakmai tanácsokat adna 16 éves énjének? „Miért tizenhat? Az egy karmester életében tulajdonképpen már elég késő. Legjobb, ha tizenkét évesen kezdi. Akkor már elég okos, de még tele van játékossággal.”