Egyre inkább megszokjuk Brugges gazdagságát, kilószámra vásároljuk a csokoládét és süteményeket kóstolunk. A vonzalom hatalma itt olyan erős, hogy csak egyetlen diéta működik: a desszert diéta. A gyönyörű kis utcákon sétálgatva szinte mindenhol BFZ tagokkal találkozom, akik mindig hívnak, hogy csatlakozzam hozzájuk. Ma például Fejérvári Zsolttal (első nagybőgős) és kedves feleségével, Illési Erikával csavarogtunk. A zenekar tagjai hihetetlenül nagylelkűek és nyitottak, ami – úgy hiszem – egyfajta őszinteséget és nyíltságot kölcsönöz a zenéjüknek, a közös tudatról már nem is beszélve. Minél többet hallgatom Dvořák zenéjét, annál jobban magával ragad. A dallamai egyszerűek és felismerhetőek, miközben a kíséret részletesen kidolgozott. A kíséreten keresztül a legfinomabb módokon vált stílust: olyan, mintha egy ismerős arcot látnánk (dallam) egy ismeretlen városban (kíséret). Tegnap este a híres Új világ szimfóniát játszottuk, egy olyan darabot, amit annyit játszanak, hogy gyakran rutinszerűnek, az igazat megvallva unalmasnak tűnik. Szerencsére Fischer Ivánnak csak egyetlen ellensége van: az unalom. Így a szimfónia tele volt dübörgő energiával, és ugyanakkor érzékeny árnyalatokkal is. Sikerült aktiválnia a kis hangokat is, ami éles frissességet és ritmikus életerőt kölcsönzött a darabnak. Olyan ez, mintha a közönség mindig csak a víz felszínét látná, míg tegnap elmerülhetett a mély tenger gazdag és békés világába. Ennek eredményeként az általában kényes belga közönség nem tudott ellenállni a fizikai kényszernek, és állva fejezte ki az örömét. Holnap az igazi mélyvízi paradicsomot, vagyis Ruszalka fájdalmát adja elő a Budapesti Fesztiválzenekar. Vladimir Fanshil, asszisztens karmester További posztok: Intro Második nap Harmadik nap Negyedik nap Ötödik nap Hatodik nap Utazások a túlvilágból