Budapesten ő vezényelte és irányította Vörös Tehén című operájának premierjét. A mű a magyar történelem egyik 19. századi eseményéről, a „vérvádról”  szól (zsidókat rituális gyilkossággal vádoltak, azt állították róluk, hogy megöltek egy keresztény lányt) ; operájával Fischer a növekvő magyarországi antiszemitizmus ellen akarta felemelni a szavát. New Yorkban kedvenc operámat, Mozart Figaróját dirigálta és egyben rendezte is. Ez volt az év egyik legjobb produkciója. A 2013-as év legjobb lemezei közül pedig Fischer új lemezét, Mahler 5. szimfóniájának felvételét választanám. Fischer az  ötödiket tartja a „legzsidósabbnak” Mahler  szimfóniái közül. – az első tétel gyászmenetéből például ősei siratóját hallja ki (nagyapja egy ugyanolyan Monarchiabeli kisvárosból származott, mint Mahler, és körülbelül ugyanakkor költözött Bécsbe, amikor a komponista.) Fischer Mahler-ciklusát nemritkán az a kritika éri, hogy túlságosan kiszámítottak, racionálisak, amiben nagyon különböznek  Leonard Bernstein expresszionista Mahlerétől. Ebben a szimfóniában azonban,azt hiszem, Fischer és zenekara valami egészen különleges dolgot művel. Sokkal inkább polifonikus gondolkodás jellemzi őket, mint másokat, vagyis a dallam kevésbé domináns, a többi pedig „egyenlőbb”, mint másoknál, amitől a mű helyenként sötétebbnek érződik. iowapublicradio.org, by Barney Sherman