2013. november 6.

Beszélgetés Jos van Immerseellel, a novemberi barokk koncertek karmesterével

Kezdettől fogva jelen volt a magyarországi historikus zene történetében: a nyolcvanas évektől kezdve kurzusokat adott, koncerteken játszott és vezényelt. Hol kezdődik ez a történet?

Nagyon szép emlékeim vannak ezekről a korai hangversenyekről, Sopronról és Fertődről, valamint a magyar muzsikusokról, akikkel kapcsolatba kerültem. Utoljára 2010-ben Budapesten és Szombathelyen játszottunk zenekarommal, az Anima Eternával. Fischer Ivánhoz régi barátság fűz, amely a nyolcvanas évek elején köttetett. Azóta is egyfolytában figyelem és csodálom Iván munkáját a Fesztiválzenekar élén.

Nagyon izgalmas és igényes koncertműsort állított össze. A második részben a jól ismert Monteverdi-mű előtt egy számunkra ismeretlen Bach-felmenő kantátáját halljuk, az első részben pedig mintha csak szemléltető oktatást hallanánk a barokk hegedűjáték történetéből.

Ez egy nagyon jó észrevétel, és talán egy kicsit igaz is, bár nem ez volt, vagy legalábbis nem csak ez volt a szándékom. Főként az vezetett, hogy a közönség csupa nagyon jó darabot halljon, szép műveket, és hogy ezeket dramaturgiai kontextusba állítsam. Farina műve egészen valószínűtlenül vidám és mulatságos, tele humorral, fantáziával és finom iróniával. Ezenkívül nagyon érdekes, hogy olyan technikai képességeket igényel az előadótól, amilyeneket egy-egy Paganini-darab. A mű potpourri, amelyben vidám táncok és különféle „imitációk” váltogatják egymást. Schmelzer lamentója hangulati ellenpárja Farina zenéjének. Az érzelmileg nagy hatású, III. Ferdinand halála alkalmából írott, 49 ütemű mű az elhunyt életkorát szimbolizálja: az uralkodó 49 évet élt. Biber csatajelenete pedig megint csak más. Ő is egy már-már Paganinira emlékeztetően technikás hegedűs volt, aki ennek megfelelő darabokat írt, találmányaival megújítva és kitágítva a hangszer kifejezési eszközeit. A részeg társaságot utánzó tétel például, amelyben mindenki mást játszik, olyan, akár bizonyos mai zenékhez fűzött anakronisztikus kommentár. A Johann Christoph Bachnak tulajdonított kantáta szerzősége vitatott, a zenetudósok megosztottak, lehetséges, hogy a komponista egy másik Bach, az egy nemzedékkel idősebb Heinrich Bach volt. Biztos viszont, hogy rendkívül hatásos, csodálatos műről van szó.