Az egy órányi hosszúságú operában, amelyet a múlt héten félig koncertszerűen adtak elő, szerephez jutott egy életnagyságú, beszélő és éneklő vörös tehén, a hagyományos magyar népi tánc, valamint a magyar történelem nemzeti hőse, a szabadságharc-vezér, Kossuth Lajos szelleme -  Cser Krisztián személyesíti meg - és elítéli az antiszemitizmust. Az opera egy másik fő karaktere az égővörös hajú zsidó kocsmárosnő, akit Sáfár Orsolya énekel. Ő a végzet asszonya abban a faluban, ahol a gyilkosságot elkövetik; vörös tehénnek hívja őt a falu, és ő az azonos nevű kocsma tulajdonosa. A zsidó származású Fischer Iván, azt mondja, olyan operát akart írni, amely igaz történeten alapul: a tiszaeszlári vérvád történetét, amely Magyarország-szerte hatalmas antiszemita hullámot váltott ki. Tervével 25 évet várt, most azonban úgy érezte, itt az ideje, hogy megírja. „Ugyanazok a válaszok, sztereotípiák, megkövesedett előítéletek jelennek meg ma is, mintha csak visszamennénk az időben, Nyíregyházára, 1883-ba.” - írja a szerző a műsorfüzetbe. A cigányzenekarra és szimfonikus zenekarra, valamint elektromos gitárra komponált partitúrában, amelyet a bemutatón maga Fischer dirigált, stílusok keverednek, Bachtól a kabarédalokig és a rapig. Ez utóbbit a futballhuligánnak öltözött kórus adta elő, amelynek tagjai egy féltucat vuvuzelát suhogtattak. Helyenként a zene Leonard Bernstein „Glitter and Be Gay”-jét juttatta az eszünkbe, másutt Mahler-hatásokat véltünk felfedezni, Fischer azonban előre megmondta, hogy zenéje stílusok és hangok eklektikus elegye. „Vérvád” Az operának, amelyet Fischer groteszknek nevez, egy 19. századi vérvád szolgál alapjául: zsidókat vádoltak azzal, hogy rituális gyilkosságot követtek el, áldozatuknak, egy keresztény lánynak vérét vették, és azzal készítették el hagyományos kovásztalan kenyerüket, a pászkát. Az eset bizarr fordulatát az jelentette, hogy a zsidók elleni vád a közösség egyik vezető tagjának fiától eredt. Ő a fiatal Scharf Móric – szepét Kovács Jonatán énekli – akinek imponálnak a népi táncot járó, keményen ivó, a zsidók mellett- de tőlük teljesen elkülönülve élő - helyi keresztények, A perben más zsidók mellett Móric apját, Scharf Józsefet is azzal vádolják, hogy a zsinagógában megölték Solymosi Esztert, amit Móric – állítása szerint – a kulcslyukon át látott.  Apja kérdésére, miért vádolta őket hamisan, Móric azt válaszolja: „mert nem akarok többé  zsidó lenni.” Amikor utóbb megtalálják a lány holttestét, Móric hazugsága lelepleződik, Solymosi Esztert egy tehén taposta meg.Testén semmi nyoma annak, hogy bármiféle kegyetlen rituális tettet követtek volna el ellene, hogy olyan rituális gyilkosság áldozata lett volna, amilyet az évszázadok során újra és újra felbukkanó vérvádakban emlegetnek. Az idősebb Scharf megbékél a fiával, kibékülésüket erőteljes zenekari közjáték kíséri, amely közben sem az apa, sem a fia nem szól egy szót sem. Mindössze annyi történik, hogy egy vonat ablakából egy csapat huligán becsmérli őket – egy epizód, amely anélkül, hogy erről kimondottan szó esne, a haláltáborba induló vagonokat juttatja az ember eszébe A hangverseny első felében Fischer az évek során írott művei hangzottak el,  (többnyire saját családjának írta őket), amelyeket részben lánya, Nora Fischer adott elő. A műsorfüzetben Fischer arról ír, hogy úgy érzi, mintha a nyilvánosság előtt pőrére vetkőztette volna a lelkét. „Olyan érzés, mintha a tömött buszon kinyitnám a bőröndömet és azt kockáztatnám, hogy kiesnek a játékaim és összetapossák őket”, mondta Fischer Izraelben A Vörös Tehénről