Takács-Nagy Gábor, a BFZ első vendégkarmestere a tőle megszokott szakértelemmel és frissességgel folytatja az együttes Haydn–Mozart Plusz sorozatát. A dirigens Mozart fiatalkori operájának nyitánya mellett Haydn két szimfóniáját mutatja be: az egyik a ritkábban játszottak közé tartozik, a másik nagyon is ismert, a szerző halálához is kapcsolható. A két klasszikus mester művei mellé a romantika első jelentős képviselőjének tartott Weber kompozíciója, a fagottirodalom egyik legfontosabb versenyműve társul. Szólistaként a 2019-es Végh Sándor Verseny egyik győztese, Gordon Fantini lép színpadra. „Fölényes hangszeres tudásával emlékeztetett, a fagottot Vivaldit követően már nem lehet pusztán kísérő szólamnak tekinteni” – írták játékáról egy kritikában.

Nincs mellékneve, nem Londonban született, keveset játsszák – akkor vajon kevesebbet ér? Száznégy szimfóniából nem lehet mindegyik ugyanolyan népszerű, de lehet mindegyik izgalmas és frappáns. Haydn 18. szimfóniája, amely valamikor 1766 előtt, Morzin gróf szolgálatában született, háromtételes mű. Rendhagyó módon egy játékos, mégis nyugodt és egy elegáns, terjedelmes menüett fog közre benne egy kürtszignálokkal színezett gyors tételt. Egyszerű forma haydni szikrákkal színezve.

Mozarté után Weber 1811-ben írt műve a leggyakrabban játszott fagottverseny. Amikor a szerző egy turné során Münchenbe látogatott, az udvari zenészek egész hada könyörgött neki új darabért, ő azonban csak Georg Friedrich Brandtnak komponált versenyművet. Az operaszerző Weber hű volt önmagához: a háromtételes darab nyitányában a zenekar operába illően mutatja be a szólistát, a lassú tételben könnyen énekelhető lírai dallamot hallunk, a fináléban pedig fülbemászó, virtuóz témák koronázzák meg a művet.

És ha már München és opera: Mozart Az álruhás kertészlány című darabját 1775-ben mutatták be a német városban. Az igen gyenge librettóra komponált hamisítatlan Mozart-zene nyitánya az 51. szimfóniának nevezett mű első két tételeként élt tovább. A valóban két (gyors és lassú) szakaszra osztható nyitány tipikus vígoperát vezet fel: álnevekkel, szerelmi háromszögekkel, kikosarazásokkal és sötétben való kergetőzéssel.

Semmi sem bizonyítja, hogy Haydn maga kérte volna, 44. szimfóniájának lassú tételével búcsúztassák. Tény viszont, hogy egyik emlékmiséjén megszólalt a mű. Az 1772-ben született szimfónia a szenvedélyes Sturm und Drang irányzat egyik darabja, tüzes, bonyolult nyitány, letisztult menüett, visszafojtott vágyakozásra utaló lassú tétel és drámai mollban záruló finálé alkotja.

Érdekességek Haydn a G-dúr szimfóniát 1757 és 1759 között, a Gyász-szimfóniát 1772-ben komponálta, Weber fagottversenyét 1811. december 28-án, Mozart operáját 1775. január 13-án mutatták be, mindkettőt Münchenben; a Fesztiválzenekar a fagottversenyt legutóbb 2010. november 28-án Budapesten (szólista: Duffek Mihály, karmester: Louis Langrée), a Gyász-szimfóniát 2015. június 14-én Budapesten (karmester: Takács-Nagy Gábor) adta elő, a másik két művet először játssza.

Mi történt a művek keletkezése idején? 1758-ban megjelent Claude Adrien Helvétius francia filozófus A szellemről című főműve / Carl Philipp Emanuel Bach német zeneszerző 1759-ben megkomponálta g-moll viola da gamba-szonátáját / 1811 januárjában kirobbant az USA legnagyobb rabszolgafelkelése Luisianában / 1811. november 21-én öngyilkos lett Heinrich von Kleist német költő, drámaíró / a párizsi Comédie-Française-ben 1775-ben bemutatták Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais francia színműíró A sevillai borbély című darabját / 1775-ben Kolozsvárott felépült a Bánffy-palota, az erdélyi barokk építészet kiemelkedő alkotása / 1772-ben megtörtént Lengyelország első felosztása Oroszország, Poroszország és Ausztria között / 1772. március 13-án Braunschweigben színre került Gotthold Lessing német író ötfelvonásos drámája, az Emilia Galotti