Steven Isserlis

A kivételes zenei kifejezőerejéről és technikai virtuozitásáról híres, világszerte elismert brit csellóművész, Steven Isserlis szólistaként, kamarazenészként, pedagógusként, íróként és rádiós műsorvezetőként páratlan karriert mondhat magáénak.

Versenyművek szólistájaként rendszeresen fellép a világ vezető zenekaraival és karmestereivel, többek között a Berlini Filharmonikusokkal, a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekarral, a Londoni Filharmonikusokkal és a zürichi Tonhalle Zenekarával. Évről évre rangos koncerttermekben ad szólókoncerteket, és a legkiválóbb kamarazenekarokkal játszik, köztük az Ausztrál, a Mahler, a Norvég, a Skót, a Zürichi és a Saint Paul-i Kamarazenekarokkal, valamint olyan régi hangszeres együttesekkel, mint a Felvilágosodás Korának Zenekara és a Philharmonia Barokk Zenekar. Klasszikus műsorokban rendhagyó módon a cselló mellől vezényelni is szokta a kamarazenekarokat.

Különös érdeklődéssel fordul a historikus előadásmód felé. Az idei évad eseményei közé tartozik Chopin csellószonátájának és más műveinek lemezfelvétele Várjon Dénessel a Hyperion kiadónál, amelyhez Chopin saját zongoráját használják, valamint egy orosz szonátaest Olli Mustonennel. Kamaraestjein gyakran játszik együtt csembaló- és fortepiano-művészekkel. A közelmúlt jelentős fellépései között szerepelt az a különleges koncert, ahol Schiff Andrással játszott együtt a bonni Beethoven-házban Beethoven saját csellóján, valamint Beethoven összes csellóra és zongorára írt darabjának előadásai és (Deutsche Schallplattenpreis-várományos) felvételei Robert Levinnel, aki a XIX. század elején készült, eredeti fortepianókon, illetve azok másolatain játszott. Richard Egarr csembalóművésszel Händel- és Scarlatti-szonáták mellett előadta és felvette J. S. Bach viola da gambára írt szonátáit. Ebben az évadban az Egyesült Államokba indulnak közös turnéra.

Steven Isserlis számos kitüntetése között megtalálható a Brit Birodalom Rendjének parancsnoki fokozata (CBE), amelyet a zene területén végzett szolgálatáért kapott, Zwickau város Schumann-díja, valamint az amerikai Pjatyigorszkij-díj. Ő az egyike annak a két ma élő csellóművésznek, akik bekerültek a Gramophone magazin által létrehozott Hírességek Csarnokába. 2017-ben megkapta a drezdai „Glashütte Original” zenei fesztiváldíjat, a Wigmore Hall aranyérméjét, és a kamarazene terén nyújtott szolgálataiért a Walter Willson Cobbett-érmet.

A legtöbb koncertjén az 1726-ban készült „Marquis de Corberon” („Nelsova”) Stradivari-csellón játszik, amelyet nagylelkű támogatója, a Royal Academy of Music kölcsönöz számára.