Samuel Barber

Samuel Barber (1910-1981) zeneszerző, az amerikai zene történetének egyik legnagyobb alakja. Ő az az amerikai komponista, akit pályája kezdetétől végéig elismerés, megbecsülés és népszerűség övezett. Hét évesen kezdett komponálni, kilencévesen írott, sokat idézett, kedves levelében már a következőt adta anyja tudomására: „Kedves Mama, azért írok most neked, hogy megosszam veled gyötrő titkomat...  Az én hivatásom a zeneszerzés, biztosan zeneszerző is leszek. … Ne akard tőlem, hogy elfelejtsem ezt a butaságot, és menjek inkább futballozni – kérlek- Néha annyira gyötör ez, hogy majd beleőrülök (de azért nem nagyon).” A híres Curtis Institute növendéke volt, majd 1935-ben Római Amerikai Akadémia tagja lett. 1936-ban komponálta B-dúr vonósnégyesét, amelynek második tételét később vonószenekarra hangszerelte. Az  ősbemutatót 1938-ban Toscanini vezényelte. Az Adagio azóta is állandó darabja a vonószenekari repertoárnak, népszerűsége a szerző minden későbbi művét elhomályosítja, mindazonáltal több Barber-mű is dacol az idő múlásával, és tartja magát a hangversenyek műsorán. Színpadi művei közül kiemelkedik az élet- és pályatársa, Gian Carlo Menotti librettójára írott Vanessa, amelynek ősbemutatójára  1958-ban a Metropolitanben került sor, és az Antonius és Kleopátra, amelyet az új Metropolitan avatása alkalmából, 1966-ban mutatták be. Számos zongoraműve között az op. 26. Szonátát tartják a legjelentősebbnek, amelyet 1949-ben Wladimir Horowitz mutatott be.