Gioachino Rossini

Atyja kürtös, édesanyja énekesnő volt, így Rossini már nagyon fiatalon a zenés színpad bűvkörébe került. 1807-ben a bolognai “Liceo”-ban Padre Matteinél kezdett zeneszerzést tanulni. Legelső operáját már 1810-ben bemutatták. Három évvel később a Tankréd-dal átütő sikert aratott, 1816-ban pedig megalkotta azt a művet, amely máig a világ összes operaszínpadainak egyik legnépszerűbb műsordarabja: a Sevillai borbélyt. 1815-től 1823-ig Barbaja, a híres impresszárió számára írta hol tragikus, hol komikus szövegekre készült operáinak hosszú sorát, valóságos Rossini-lázat keltve egész Európában, 1823-ban Párizsba költözött, és rövid ideig az ottani olasz Opera vezetője lett. 1830-ban visszavonult a színház világától és élete hátralévő 38 évében már alig nyúlt kottapapiroshoz. Megírta még a Stabat Matert, néhány más egyházi és kamaraművet, de a zenés színpad számára többé nem alkotott. Rossini, az opera történetének egyik legzseniálisabb mestere, főleg a dallamok kitalálásában volt nagy. Művészete a sajátosan olasz operastílus egyik csúcspontját jelenti. Elképesztő könnyedséggel komponált, olykor négy-öt operát is egyetlen esztendőben. Operáit elsősorban jól énekelhető, szárnyaló melódiák, kristálytiszta, csiszolt formák, üde humor és ragyogóan felépített együttesek jellemzik. Párizsba költözése után keletkezett műveiben közeledett a patetikusabb hangvételt kívánó, nagyobb formákra törekvő francia operastílushoz. Ennek a korszaknak kiemelkedő jelentőségű alkotása a Tell Vilmos. (Till Géza)