Erik Satie

Erik Satie (1866-1925) francia zeneszerző, zongorista, bohém, különc és csodabogár, aki amúgy írónak és rajzolónak sem volt utolsó. Bár fiatalon a párizsi Conservatoire növendéke lett, kellő motiváció híján két és fél év után félbehagyta tanulmányait. 1884-ben kezdett komponálni. 1885-ben visszavették a Conservatoire-ba, ahonnan azonban hamarosan röpült, mert tanárai tehetségtelennek ítélték. 1887-ben (rövid és nem különösebben sikeres) önkéntes katonai szolgálat után elköltözött hazulról, és a bohém művésztanyának számító Montmartre-on talált otthonra. Ez idő tájt vállalt zongorista-állást a Fekete macskáról elnevezett mulatóban, barátságba keveredett a párizsi művészvilág képviselőivel, Mallarméval, Verlaine-nel és Debussyvel is. Utóbbival tagjai voltak „A Templom és a Grál Katolikus Rózsakeresztes Rendjének” is. Satie a Rend hivatalos zeneszerzője és karnagya lett, aminek a „Salut Drapeau!”, „Le Fils des étoiles” és „Sonneries de la Rose+Croix” műveit köszönheti a világ. Satie 1893-ban ismerkedett meg a fiatal Maurice Ravellel, akinek zenéjére hatással is volt, és aki sokat tett idősebb pályatársa műveinek népszerűsítéséért. 1905-ben, majd negyvenéves kabarézongoristaként beiratkozott Vincent d'Indy Schola Cantorumjába, ahol ellenpontot tanult. A siker 1912-ben érte utol, ekkoriban kezdték felfedezni rövid, humoros című, szöveges megjegyzésekkel is ellátott zongoradarabjait. Kapcsolatba került a korszak Párizsának legizgalmasabb művészeivel,  Cocteau-val, Gyagilevvel Picassóval, Braque-kal, megalakította a „Nouveau Jeunes” csoportot, amelynek többek között tagja volt Georges Auric, Honegger, Poulenc és Milhaud is. 1919-ben megismerkedett a dadaizmus elindítójával, Tristan Tzarával, és meghatározó figurája lett a párizsi művészvilágnak.