Edvard Grieg

Edvard Hagerup Grieg (1843-1907) zeneszerző és zongoraművész a norvég zene történetének legismertebb alakja. Gazdag kereskedő fiaként gondtalan gyermekkora volt. Hatévesen anyjától tanult zongorázni, kivételes zenei tehetsége egész korán megmutatkozott, de iskolai pályafutása nem mondható sikertörténetnek. 15 évesen találkozott a korszak legismertebb norvég hegedűvirtuózával és zeneszerzőjével, Ole Bullal, aki roppant tehetségesnek tartotta. Ennek köszönhetően Grieg a következő évtől már a zene korabeli nagy központjában, Lipcsében folytatta a zenetanulást, majd 1862-ben hazatért. A szülővárosában, Bergenben adott koncertek után Koppenhágába költözött, ahol megismerkedett észak legkiválóbb komponistáival, köztük Rikard Nordraakkal, akivel együtt lelkesedtek mindenért, ami norvég. Ennek gyümölcse volt az Euterpe társaság, amelyet Nordaakkal és más zeneszerzőkkel hoztak létre a skandináv zene felkarolására. Grieg zenéjében kifejezésre akarta juttatni Norvégia szellemét, de még sokáig utazott Európában. Norvégiába visszatérve Oslóban telepedett le. 1867-ben megalapította a norvég zeneakadémiát és a Filharmóniai Társaság vezetője lett. Legismertebb szerzeménye Ibsen Peer Gynt című drámájához írott színpadi zenéje, amelyet a drámaírótól 1874-ben kapott felkérésre komponált, és amellyel 1876-ban készült el. A hetvenes évek második felében Grieg már sokat turnézó, Európa-szerte ünnepelt szerzőnek számított. Művészetét Cambridge-től Oxfordig és Franciaországig díszdoktorátusokkal és akadémiai tagságokkal ismerték el, ő azonban mindenekelőtt norvég zeneszerzőnek tekintette magát. E minőségében rendezte meg 1898-ban Bergenben az első norvég zenei fesztivált. Életművéből a Peer Gynt kísérőzene és az abból írott két szvit mellett kiemelkedik zongoraversenye és nagyszámú zongoraműve.