Christoph Willibald Gluck

Korszakok határán – így lehetne összefoglalni röviden Christoph Willibald Gluck pozícióját a zenetörténetben. Találkozott Händellel, de csupán négy évvel Mozart előtt hunyt el. Követte az operai hagyományokat, mígnem megreformálta az egész műfajt. 1714-ben született Németországban, ám a család hamar Csehországba költözött. Apja tiltakozása ellenére Gluck a matematikai és logikai tanulmányok mellett korán megkezdte zenei képzéseit. 1741-ben elkészült első operája, az Artaserse, majd olasz, londoni, drezdai, bécsi és prágai tartózkodását követően 1752-ben végül Bécsben telepedett le, ahol császári és királyi zeneszerző lett. Itteni megbízásainak köszönhetően ismerkedett meg az olasz után a francia operastílussal is – mindkettőt túl magamutogatónak tartotta. Véghez vitt hát egy operareformot, ahol mindenek elé helyezte a drámai cselekményt. Az énekesek virtuóz da capo áriái helyett végigkomponált számok, a secco mellett accompagnato recitativók, a módosítás nélkül átvett szövegek helyett eredeti librettók jelentek meg műveiben. Az irányzat első mérföldköve az Orfeusz és Euridiké (1762), legkiforrottabb példája pedig az Alceste (1767). Gluck 1787 novemberében agyvérzésben vesztette életét.