Camille Saint-Saëns

Charles Camille Saint-Saëns (1835-1921) francia zeneszerző, karmester, zongora- és orgonaművész, a neoklasszicizmus jelentős képviselője. Bár sokat tett az új zenéért, ő maga nem volt forradalmi újító. Műveiből  klasszikus zenei iskolázottság, plaszticitás, választékosság és világosság érződik ki. Párizsban született, zenei tehetsége nagyon korán megnyilvánult. Hétévesen már komponálni tanult, és tizenegy éves volt, amikor első nyilvános hangversenyét adta. Tizenhárom évesen már a Conservatoire növendéke volt, ahol többek között Halévy és Gounod is tanította. Tehetségéről Liszt, Rossini és Berlioz is nagy véleménnyel volt. Tizennyolc évesen a párizsi Saint Merry-templom, kicsit később pedig a St. Madeleine-templom orgonistája lett. 1861 és 1865 között a Niedermeyer-féle egyházi zeneiskolában tanított, ahol többek között Fauré is a diákja volt. Orgonista pályafutásával fiatalon felhagyott, hogy minden energiáját a zeneszerzésnek szentelhesse. 1871-ben egyik alapítója volt a kortárs francia zene népszerűsítésére létrehozott Société Nationale de Musique-nak (Nemzeti Zenei Társaság). 1858-ban mutatták be I. zongoraversenyét, majd egy év múlva az 1. hegedűversenyt. 1868-as 2. (g-moll) zongoraverseny Liszt Ferenc tetszését is elnyerte (állítólag mindössze 17 nap alatt írta). Nagy siker volt az Introduction et Rondo capriccioso hegedűre és zenekarra írt darabjának 1863-as bemutatója is. Szintén fontos ebből a korszakból az a-moll csellóverseny (1872) és a Danse macabre,  amelyet 1874-ben mutattak be. Sámson és Delila című operájának ősbemutatóját Liszt Ferenc vezényelte Weimarban. 1886-ban Saint-Saëns az ő emlékének szentelte híres „Orgonaszimfóniáját”.