Megszokhattuk már, hogy a Fesztiválzenekar muzsikusai nem „csak” zenélnek – énekelnek, táncolnak, színészkednek, koncertprogramokat állítanak össze, maratont futnak – hosszú még a sor. Évadzáró Concertino koncertjeink különlegessége pedig, hogy Richard Strauss A rózsalovag című operájának népszerű keringőmelódiái a zenekar hegedűművésze, Kostyál Péter újragondolásában kerülnek színpadra. Erről mesélt most nekünk Péter.
Strauss kétségkívül legnépszerűbb operája a Rózsalovag. Az 1911-es drezdai bemutatót 53-szor kellett megismételni, és Bécsből külön „Rózsalovag” vonat indult, hogy Drezdába szállítsa a rajongó publikumot. Csak megjegyzem, bennünk, BFZ-s muzsikusokban is felmerült már, milyen lenne egy olyan BFZ-turné, amikor az összes koncertünkre a közönség utazna Budapestre, nem pedig mi „rohangálnánk” szerteszét a világban! :)
Strauss maga készített az operából szvitet, és két keringősorozatot is. Bár mindegyiket szeretem, mégis hiányosnak találom, ezért született meg bennem a gondolat, hogy egy saját szerkesztésű, új szvitet készítsek. Az elkészült mű így nem csak hangszerelés vonószenekarra – ami már önmagában is érdekes, és (szerintem) jól sikerült kísérlet –, hanem egy új szvit, egy új válogatás Strauss gyönyörű zenéjéből, amit még nem hallhattak.
Az opera a szerelemről szól, és persze senki sem abba szerelmes, akibe kellene, de mit tegyünk, a szív már csak ilyen! Pont erről énekel az „olasz tenor” az első felvonásban. Kis áriáját nevezhetnénk az opera ars poeticájának, közepének is, ezért fájt nekem, hogy nem szerepel a Strauss-féle zenekari szvitben. Ezt pótolván, ezt a részletet, amelyet eddig csak az operában hallhattak, az új darab közepén helyeztem el, egy gyönyörű csellószóló által. Íme, a szövege, ami mindent elárul az operáról: „Acélozzam bár meg szívemet, legyek elutasító s lázadjak a szerelem ellen, mégis egy pillanat alatt legyőzhet egy kedves szempár, a jégszív nem állhat ellen a tüzes nyílnak.”
