Hatalmas energia, rengeteg vidámság, élénk színek. Ezek jellemzik talán a legjobban Takács-Nagy Gábort. A márciusi Haydn-Mozart Plusz próba szünetében beszélgettünk vele sportról, zenéről, színes partitúrákról. Békési Botond interjúja.
Gyakran vezényel Haydn és Mozart műveket. Miért különleges Önnek ez a két szerző?
Takács-Nagy Gábor: Amikor még vonósnégyeseztem, az életem fontos szereplői voltak Haydn és Mozart. Velük foglalkozni egy állandó kincskeresés, ezért imádok a műveikkel dolgozni.
A próbákon gyakran használ a sportból átemelt hasonlatokat. Sportol is, vagy csak rajongó?
T-N G.: Fiatal koromban fociztam és pingpongoztam, illetve teniszeztem, amikor a nyolcvanas években Amerikában éltem. Amatőr módon – jól-közepesen – de lelkesen űztem ezeket a sportokat, most pedig nagyon szeretek teniszt és focit nézni.
Ha jól tudom, a Manchester United a kedvenc csapata.
T-N. G.: Igen, de most a Barcelonának drukkolok, nagyon szeretem Messit.
A sportot és a zenét össze lehet hozni egymással?
T-N. G.: A zene nem sport, nem lehet centikben vagy gólokban mérni. A sportpszichológia viszont ilyen tekintetben nagyon érdekel. Az, hogy egy bizonyos stresszhatás alatt hogyan tudjuk fizikailag és mentálisan is a maximális potenciálunkat hozni. Ezért is szeretek például Federerrel, Nadallal, Djokoviccsal készült interjúkat olvasni, mert foglalkoztat, milyen dolgokkal viaskodnak magukban. Bizonyos értelemben hasonlóak a zenészekhez, ezért érdekel, hogyan tudnak egy olyan mentális állapotba kerülni, amiben a játék öröme fontosabb lesz, mint a bizonyítás görcsössége?
Messziről látni, hogy nagyon színesek a partitúrái. Mondana erről pár szót?
T-N. G.: Ez is a kvartett-időszakhoz köthető. Amikor elemeztem egy-egy darabot, nagyon szerettem minden hangszerhez egy-egy színt adni. Gyerekkoromban is szerettem a kifestőkönyveket. Mindezekkel együtt ez egy nagyon személyes dolog, mivel a színekkel ki tudom fejezni a zene bizonyos karaktereit. Ez pedig fontos, mivel ha bele akarunk kerülni egy bizonyos spiritualitásba, amit a zene ad, ahhoz zenei színekkel kell dolgoznunk. Nem szeretek fekete-fehér kottát látni.
Ezt a színkavalkádot próbálja visszaadni a koncertjein is?
T-N. G.: Nagyon remélem, hogy ez tükröződik vissza az előadásokon is. Ahogyan Leopold Mozart mondta: minden erőfeszítés végcéljának annak kell lennie, hogy a zenész belekerüljön a zenélés affektusába és karakterébe, mert csak így tudjuk a hallgatók lelkivilágát ide-oda mozgatni.
Takács-Nagy Gábor a Zeneakadémián március 7-én és 8-án vezényli a Budapesti Fesztiválzenekart, március 9-én Hódmezővásárhely, 10-én pedig Győr közönsége találkozhat vele.
