Október 21-én lesz száz éve, hogy Solti György megszületett Budapesten, és tizenöt éve halt meg a franciaországi Antibesben. A világ Sir Georg Solti néven ismerte, és egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy magyar volt. De ő nem felejtette el a gyökereit, és nekünk is tudnunk kell, igazi világpolgárok indultak a pesti muzsika világából. A Zeneakadémián Székely Arnoldnál, majd Bartók Bélánál tanult, a budapesti Operaház korrepetitora lett, a harmincas évek végén karmesterként is bemutatkozott, de a nácizmus elől emigrálnia kellett Svájcba. A világháború után amüncheni, majd a frankfurti opera fő-zeneigazgatója lett, 1959-ben hívták Londonba, hogy szervezze újjá a Royal Opera House-t, vagyis a Covent Gardent. 1969-től a Chicagói Szimfonikus Zenekar igazgatója, 1971-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója volt. 1979-től a Berlini Szimfonikusokat, 1985-től a Londoni Szimfonikusokat vezette. Solti tevékenysége nagy hatással volt a XX. század zenéjére. Nemcsak a klasszikusokat vitte színre, de olyan új szerzőket is, mint Carl Orff, vagy Arnold Schönberg félben maradt darabját, az Áron és Mózest. Különösen fontosak voltak neki a magyar és kelet-európai szerzők. Nem véletlen tehát, hogy a nagy karmester és zongoraművész emlékére rendezett koncerten a Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekar és Várjon Dénes Dohnányi Enő Szimfonikus percek és Változatok egy gyermekdalra című művének, valamint Antonín Dvorák: VIII. (G-dúr) szimfóniájának előadását választotta. Az október 12-i hangversenyt este hat órakor előhang előzi meg az Előadóteremben. Várjon Dénes és a Budapesti Fesztiválzenekar néhány, annak idején még Soltival turnézó művésze eleveníti fel a kiváló dirigenshez kapcsolódó élményeit, emlékeit. A belépés az előadásra jeggyel rendelkezők számára díjtalan.