Önt sokan a régizenei mozgalom atyjaként emlegetik, ez nagy felelősség.

Ez nagyon erős túlzás. Jól emlékszem arra a mély lelkesedére és csodálatra, amit azok iránt a muzsikusok iránt éreztem, akik jóval előbb kezdtek el foglalkozni a régizenével. A fivéreimmel autodidakta módon és teljesen véletlenül kerültünk közel ehhez a világhoz. Magunk tanultuk meg, hogyan kell régizenét játszani, és ez nagyon jó móka volt, amellett, hogy tiszteltük és szerettük, amit csinálunk. Már gyerekként tudtuk, hogy ez egy olyan út, amin tovább kell menni. Akkor is, ha akkoriban a zeneiskolákban és a konzervatóriumokban egy szót sem ejtettek erről. Ez volt a legnagyobb ajándék, amit az élettől kaphattunk. Amikor bekerültünk a hivatalos zenei oktatásba, titokban akkor is kritikus szemmel (bár lelkesen) fogadtuk az ott kapott instrukciókat, és sosem feledkeztünk meg az intuícióinkra hagyatkozni. Egy idő után elkezdtünk gambázni, aztán elkezdtem a hegedűvel kísérletezni. Mi mozgatta ezt a mély vonzalmat? Ön szerint hogy illeszkedik a barokk a modernitásba? Szerintem azok, akik a barokk zenét régi, poros dolognak tartják, nagyon keveset hallgatják, vagy csak nagyon felületesen. Nekik már a prekoncepciójuk is az, hogy ez nem a mi korunk zenéje. De mi számít a korunk zenéjének? Csak a legújabb divat? Bátran ki merem jelenteni, hogy a minőség időn túli dolog. Ebben a kérdésben nem fontos az idő, nem a keletkezés dátuma határozza meg egy darab szépségét. Épp ezért nagyon szűklátókörűnek tartom ezeket a bíráló jelzőket. Kár, hogy sokan ilyen „trendi” módon gondolkodnak. Modern világunkban minden szépségnek helye van, sőt, a világnak nagyon nagy szüksége van rá. Túl nagy teret nyer az emberek életében a praktikus anyagiasság. Ezzel együtt nem érzem úgy, hogy az én feladatom lenne bárki meggyőzése. Csak akkor lehet valakit meggyőzni valamiről, ha az az a valami rejtetten már elve ott van benne. Értem, mire gondol. A kotta valóban több teret hagy az egyéni megvalósításnak. De mit jelent a szabadság? Jobban szeretem ezt minőségi, mint mennyiségi oldalról megközelíteni. Az egyszerűség is egy szabad választás, és sokszor sokkal mélyebben megérint, mint a kidolgozott virtuozitás, ami olykor elfedi a lényeget. Szerintem inkább egyéni ízlés és temperamentum kérdése, hogy valaki mennyire fókuszál a szabadságra. Különleges módon játszik a hangszerén, az autentikus barokk hangszertartást követve nem szorítja le az állával a hegedűt, hanem csak a kulcscsontjára fekteti. Ez hozzáad a hangminőséghez? Miután hosszú éveket töltöttem el úgy, hogy hagyományos, kvázi modern technikával játszottam a barokk hegedűn (ahogy mindenki más is tette a 60-as években), hirtelen elegem lett ebből a paradoxonból. Rengeteg régi dokumentumot és fényképet láttam a hegedülésről a kutatásaim során, ezért egy idő után nem tudtam figyelmen kívül hagyni ezt az alapvető technikai különbséget. Ezért 1969-ben elhatároztam, hogy nem használom többet az államat a hegedű stabilan tartására. Először mindenki őrültnek nézett, kivéve a hozzám igazán közel álló néhány embert, a feleségemet, a testvéreimet és néhány kollégát, mindenekelőtt Gustav Leonhardtot. Nem volt senki, aki megmutathatta volna nekem ezt a technikát, mert én voltam az eső, aki így játszott. Kétszer feladtam, mert lehetetlennek éreztem, de a harmadik nekifutásra megláttam a fényt az alagút végén, így folytattam. Nem bánta meg? Sosem bántam meg. Ez a technika nem csak a hangzásról szól, sokkal több mindent magában foglal. A legfontosabb az a nagyon hasznos távolság, amit magad és a hangszered között létrehozol. Így nagyobb tisztelettel és figyelemmel közelíthetsz hozzá. Sokkal többet kell gondolkodnod, vizsgálódnod és elemezned. Ami először technikai korlátnak tűnik, az egy idő után végtelen lehetőségként és inspirációként tűnik fel előtted. A hang pedig sokkal kerekebbé és finomabbá válik, sokkal inkább belülről jön. Nem a hegedűn, hanem a hegedűből játszol. Novemberben francia barokkot játszik a Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusaival. Mi ennek a programnak a különlegessége? A XIV. Lajos uralkodása előtt, illetve a francia forradalom előtt keletkezett barokk zene nem tipikus barokk muzsika. Sokkal kiegyensúlyozottabb, szabályosabb és díszesebb, mint az eredeti olasz vagy német barokk. A francia nyelvben a mai napig tapad valami pejoratív a „barokk” szóhoz, valami zavaros, szabálytalan és egyensúlyt nélkülöző. Ezért nem is kell barokkossá tenni ezt a francia zenét, csak fogadjuk el és élvezzük a sokkal racionálisabb és szimmetrikusabb formáit. Hogy jelenik meg mindez a budapesti koncertjén? A művészet mindig is szerette feszegetni a határokat, de ezt finoman és stílusosan is lehet csinálni, anélkül, hogy sokkolnánk vagy meglepnénk a közönséget. Eljátsszuk majd a Lully Roland című operájából készült szvitet. Lullyt Európa-szerte utánozták a kisebb-nagyobb udvarokban, ahol a francia stílus nagyon divatosnak számított. Az este másik főszereplője, Rameau 50 éves volt, amikor elkezdett operákat írni, és őrülten sikeres volt. A Platée, ami egy opera-balett, kivételes mű, egyfajta karikatúra, meglepő cselekménnyel. Platée maga egy öreg nimfa, akit Jupiter először nevetségessé tesz, majd elvesz feleségül. Bár van benne spiritusz, szegény Platée mégis inkább egy anti-hős. A zene kellemes, szellemes, karakteres és színes. A koncerten azt is bemutatjuk, milyen egy francia kantáta. Az énekes, Stefanie True ezt hagyományos barokk gesztusok kíséretében adja majd elő. Érdemes őket elvinni klasszikus zenei koncertekre már nagyon korán. Jobb túl korán, mint túl későn. Otthon is mindent meg kell adnunk nekik ahhoz, hogy élvezhessék a klasszikus zenét, még mielőtt találkoznak a mainstream elektronikus zenével. A zene mellett a jó könyvek is fontosak, és itt nem a csak altatásra jó óvodás könyvecskékre gondolok. Vigyük el őket zeneiskolába, figyeljük a reakcióikat, támogassuk őket. A minőségi művészettel minél előbb találkozniuk kell. Erről meg vagyok győződve. Ön hogy látja, mi a Fesztiválzenekar erőssége? Ritkán járok koncertekre, de amikor néhány évvel ezelőtt elmentem Brüsszelbe egy Bartók-koncertre, amit Fischer Iván vezényelt, csodálattal néztem, milyen élettel teli és intelligens a játékuk. Nagyon hatásos, mégsem olcsó egy pillanatig sem. Amikor két éve a Bach-fesztiválon hallottam a zenekar Barokk Együttesét Budapesten, úgy láttam, hatalmas odaadás van a zenészekben ez iránt a zene iránt, nagyon jó hangulatú koncert volt. Az eredeti interjú a Fidelión jelent meg.