Mind a külföldi, mind a magyar sajtó szuperlatívuszokban írt a Budapesti Fesztiválzenekar Stravinsky-koncertjeiről, amelyeken minden körülmény ellenére telt ház fogadott és állva tapsoló közönség búcsúztatott.
A londoni koncertek megrendezését ugyanis Eunice, a hurrikán sodorta veszélybe, de az angol főváros más kulturális helyszíneivel ellentétben a Southbank Központ kitartott a BFZ koncertjének megrendezése mellett. A közönségsiker mellett a kritikák alapján is jól döntöttek: a The Telegraph szerint „briliáns”, a The Guardian szerint „diadalmas” volt a hangverseny, amelyet mindkét tekintélyes lap 5 csillaggal értékelt. Fischer Iván „határtalan energiával vezényelt”, míg a hegedűszólista, Patricia Kopatchinskaja úgy játszott „mintha be lett volna kapcsolva az országos áramhálózatba” (The Times). A The Guardian hozzátette, Fischer Iván csodát tett a Kártyajátékkal, a zenekar játéka végig szenzációs volt, és egyetért Kopatchinskajával, aki a ráadás előtt „kiváló zenekarnak” nevezte a BFZ-t. A Bachtrack kritikusa szerint a koncerten minden szólamot karakteresen formált meg a BFZ, míg a The Arts Desk a különleges ültetés mellett a zenekar több muzsikusát is név szerint emelte ki, így a tubaművész Bazsinka Józsefet, a klarinétszólam vezetőjét, Ács Ákost és Bogányi Bence fagottművészt, akiről a The Spectator újságírója úgy fogalmazott, ha csak egy fagottost hallgathatna egész további életében, az ő lenne…
A ráadásokról több lap is külön megemlékezett: a szólista Patricia Kopatchinskaja hol Szabó Péter csellistával, hol Kádár István hegedűművésszel párban adott elő egy rövid darabot, míg a koncert vége ennél is különlegesebb volt: az állva tapsoló közönség utolsó ajándékként éneket hallhatott a Fesztiválzenekar művészeitől, amit a The Telegraph mesterfogásként értékelt: „A zenészek letették hangszereiket és felálltak, hogy úgy énekeljék Stravinsky szerény, kis Ave Mariáját. Elnémult a pogány vadság, helyét egy nem is gyanított gyengédség váltotta fel. Igen, az álarcok mögött valódi ember és igaz szív állt”.
A brit mellett a magyar sajtó is elismeréssel írt a Müpában adott koncertekről. Malina János, a Revizor cikkírója úgy véli, Fischer Iván messzemenően érti ennek a zenének a természetét. „Finom hallással, nagy műgonddal emelte ki, formálta és világította meg a mű jellemzően rövid lélegzetű, ám rendkívül karakterisztikus motívumait, gesztusait, színeit és effektusait.” Az Élet és Irodalom kritikusa, Fáy Miklós is kiemelte a ráadást, mely szerinte maga a „CSODA” volt.
