Dmitrij Siskin csodagyerekként indult, mára pedig olyan komoly, elhivatott zongorista lett belőle, akiben egy másik egykori csodagyerek, Jevgenyij Kiszin szerint „a professzionalizmus természetes finomsággal találkozik”. Április 12–13–14-én a Zeneakadémián játszik szólót következő Haydn–Mozart hangversenyünkön.
Váradi Júlia: Ön Oroszország szívében, Cseljabinszkban született, ahol édesanyja zenetanárnő volt. És azt is hallottam, hogy másfél éves korában kezdett el zongorázni és zenélni, ami elképesztő! Ez igaz? Hogyan történt?
Dmitrij Siskin: Anyukánk először az idősebbik bátyámat, Vagyimot tanította zongorázni. Így attól kezdve, hogy megszülettem, mindig zene vett körül, és természetes volt, hogy figyelek a zenére. Anyukám elég hamar rájött, hogy van bennem valami vonzalom és érdeklődés a muzsika iránt, és úgy döntött, hogy elkezd engem is bevezetni a zene csodálatos világába.
V. J.: Az is igaz, hogy hároméves korában adta az első koncertjét?
D. S.: Igen, hároméves korom után nem sokkal adtam az első szólóestemet az iskolában, ahol tanultam. Akkor saját szerzeményeimet játszottam, de hatévesen már zenekarral játszottam. Bach-koncerteket adtunk elő.
V. J.: Fantasztikus családja lehetett! Mesélne a szüleiről?
D. S.: Édesanyám tizenhárom éves korában kezdett el zongorázni tanulni. Ő volt az első, aki a családunkba zenét hozott. Azóta is nagyszerű tanára és mentora sok fiatal zongoristának. Még most is gyakran próbálok tőle tanácsot kérni egy-egy darab értelmezésével vagy megközelítésével kapcsolatban.
V. J.: Nem volt nehéz ilyen fiatalon elhagyni Oroszországot, miközben már tudta, hogy nagyon tehetséges fiú? Könnyen elengedték Moszkvából, ahol zenét tanult, hogy a szicíliai Állami Konzervatóriumban is tanuljon?
D. S.: Mindkét konzervatóriumban tanultam, nagyjából ugyanabban az időben, egész jól össze tudtam egyeztetni az időpontjaimat, így nem volt semmi probléma ezzel. Az egyetlen gondom a sok utazás időigénye és a rengeteg vizsga volt, amelyeket mindkét helyen le kellett tennem.
V. J.: Jól tudom, hogy ez lesz az első budapesti fellépése?
D. S.: Igen, most játszom először a magyar fővárosban és már nagyon várom. Igazán nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen nagyszerű színpadon léphetek fel, profi zenészekkel, akik mélységesen elhivatottak a szakmájuk iránt.
V. J.: A budapesti koncerten Mozart egyik legnépszerűbb versenyművét, a d-moll zongoraversenyt játssza. Mi a legfontosabb ebben a Mozart-műben az előadó számára? Ez volt Mozart egyetlen zongoraversenye, amelyet Beethoven is előadott - vajon Beethoven miért érezte olyan fontosnak, hogy épp ezt játssza el?
D. S.: Ez a zongoraverseny Mozart egyik legromantikusabb és legszenvedélyesebb versenyműve, amely a Don Giovanni és a Negyvenedik (g-moll) szimfónia előzményének is tekinthető. Az egész művet áthatja a drámai és lázadó témák kontrasztja – egyszerre gyászos és gyengéd, izgatott, és harmonikusan fényes. Igen, Beethoven annyira szerette ezt a versenyművet összetettsége és sokoldalúsága miatt, hogy még egy kadenciát is komponált hozzá. Bár én ezúttal Hummelnek, Mozart egyik kedvenc tanítványának a kadenciáját fogom előadni, amely szintén csodálatosan illeszkedik a versenyműbe.
V. J.: Hogyan készül a budapesti koncertre?
D. S.: Mint tudjuk, a gyakorlat, a gyakorlás teszi a mestert, de emellett a felkészülés fontos része, hogy találjunk egy igazán jó inspirációs forrást. Én általában az utazásban, a természetben, a művészet különböző formáiban találom meg.