Chiara D’Anna Olaszországban született, jelenleg Londonban élő díjnyertes színésznő, rendező és commedia dell’arte specialista, az Ariadné Naxoszban operaelőadásunk társrendezője. Számos színpadi produkció, multimédia előadás, helyszínspecifikus immerzív produkció, happening és commedia dell’arte show fűződik a nevéhez. A londoni Royal Academy of Dramatic Arton tanít mozgást, valamint commedia dell’artét az olaszországi Arezzóban lévő Accademia dell’Artén. Leginkább a The Duke of Burgundy és a Berberian Sound Studio rendezőjével, Peter Stricklanddal közös munkáiról ismert.
Váradi Júlia: Először dolgozik Fischer Ivánnal. Hogyan találtak egymásra?
Chiara D'Anna: Úgy tudom, közvetítőkön keresztül jutott el hozzám, s amikor elért a kérdéssel, hogy szívesen részt vennék-e az Ariadné Naxoszban közös rendezésében, azonnal boldogan mondtam igent. Nagy öröm volt a felkérés számomra, részben Fischer Iván, de a rendkívül izgalmas darab miatt is. Az Ariadné Naxoszban önmagában is különleges opera, de az, amit most Fischer Ivánnal készítünk, még annál is egyedibb, mert rendkívüli ötletekre épül, és így igen összetett gondolkodást kíván. A prológus, vagyis az első jelenet egészen más módon készül, mint a későbbiek, ami a commedia dell’arte műfaja szempontjából egyedülálló ötlet.
V. J.: Látott már Fischer Iván által rendezett operaelőadást?
Ch. D'A.: Élőben sajnos nem, de amelyeket felvételről meg lehetett nézni, azokat természetesen alaposan tanulmányoztam és nagyon érdekesnek találtam a szemléletmódjukat. Nagyon tetszik, hogy a muzsikusok a színpadon zenélnek és ezáltal részesei a játéknak. Imádom a kísérletező embereket és nagyon élvezem, ahogy Iván mindenkit bevon a színpadi munkába, mindenkinek van dolga. Ez igazán érdekessé teszi az előadást. Azt is nagyra értékelem, ahogyan a színpadi teret kezeli, annak minden szegletét tudatosan használja. Az énekesek és a muzsikusok épp ezáltal találnak egymáshoz utat a darab során. És maga a karmester is részt vesz persze a nagy játékban. Ilyesmivel korábban nem találkoztam. Nagyon tetszik.
V. J.: Mint a commedia dell’arte szakértője, úgy tudom, nemcsak alkalmazza, de tanítja is a műfajt. Definiálható-e ennek a rendkívül népszerű színházi előadásformának a lényege?
Ch. D'A.: Dióhéjban talán az a lényege ennek a drámai műfajnak, hogy nincs előre megírt szövege. Dialógusokat nem tartalmaz, a színészek minden alkalommal rögtönöznek. Az előadás az úgynevezett „canovaccio” szerkezetre épül, amely egyetlen szálon vezeti a cselekményt az elejétől a végéig. Az előadás a résztvevő színészek közös munkája, amely előzetes megbeszélések után csak a színpadon nyeri el végleges formáját, ráadásul a közönség reakcióitól is függ. Ez nagyon sok lehetőséget nyit meg a színpadon mozgó színészek kreativitása előtt. Ez a 16. században keletkezett előadási forma nagyon jól jellemzi a színpadi történésről alkotott itáliai felfogást. Általában maszkos és maszk nélküli színészek is szerepelnek benne, attól függően, hogy kell-e a színpadon énekelniük, hiszen zavarná őket az arcuk elé helyezett maszk. Ami még nagyon fontos a commedia dell’arte előadásokban, hogy a szereplők nagyon komoly fizikalitással vannak jelen a színpadon. Sok a mozgás, a gesztus, a testi erő. Pontosan leírt szereplőtípusok jelennek meg a darabokban, a gesztusaikkal jelzik is, hogy kik ők, melyik típust képviselik, a mozgásformájuk egészen pontos előírások szerint alakul.
V. J.: Az Ariadnéban milyen típusok jelennek meg, amelyek jellemzőek a commedia dell’arte műfajára?
Ch. D'A.: Itt van mindenekelőtt az elmaradhatatlan Harlekin (Arlecchino), aztán Truffaldin, Harlekin társa, segítsége. És ne feledkezzünk meg a csodálatos Zerbinettáról, akit az opera legszebb karakterének tartok. Ő maga is a commedia dell’arte cselekményének szolgálója. Brighella is jelen van a színpadon, az első szolga és Scaramuccio, aki vagány kapitányként vesz részt a cselekményben.
V. J.: Bizonyára az is nagyon összetett feladat, hogy az opera Strauss Úrhatnám polgárának egy erős jelenetével indul, amelyhez egészen másfajta koreográfiát kellett kidolgoznia. Ezt hogyan oldotta meg?
Ch. D'A.: Ez tulajdonképpen azért volt nagyon jó ötlet, mert az indító jelenetben a későbbi színházi előadás előkészítése folyik. Így a nézők megértik, hogy mi a commedia dell’arte lényege, hogy a típusok, a karakterek mit fognak majd képviselni az Ariadnéról szóló jelenetekben. Ennek én személyesen is nagyon örülök mint színész és mint rendező, meg persze mint a commedia dell’arte műfaját tanító tanár. És azt is nagyon fontosnak tartom, hogy így a közönség számára is egyértelművé válik, mit is üzen az Ariadné tragédiájáról szóló darab nekünk mindannyiunknak: hogy kesergés helyett találjuk meg a boldogságot az életben, mert az mindig ott bujkál valahol a közelben.
V. J.: Végül is most már pontosan látja, hogy milyen Fischer Ivánnal együtt dolgozni. Milyen?
Ch. D'A.: Nagyon inspiráló, nagyon izgalmas és igazán értékes kihívás is egyben. Iván olyan a munkában, mint amilyennek a legjobb Harlekint elképzelem!