Kurtág György még 92 évesen is darabot írna neki, nemrég Schiff Andrással vett fel közös lemezt, Várjon Dénes az egyik legkedvesebb kamarapartnere, a magyar közönséget pedig egyszerűen imádja. Június 1-én Budapesten koncertezik Jörg Widmann, a világ egyik legjelentősebb klarinétművésze, aki sokak szerint egyszerre modern és reneszánsz ember. Ha zenéről van szó, nem tud hibázni. Legalább olyan jó karmester, mint amilyen szólista, miközben zeneszerzőként is aktív és sikeres. A Budapesti Fesztiválzenekarral közös koncertjén saját szerzeményeit játssza és vezényli, és egy Mozart-művet is hallhatunk az előadásában.
A budapesti koncertje előtt Kurtág György arról mesélt, milyen nagyra tartja Önt. Amikor először hallotta játszani, úgy érezte, ennek az embernek szívesen írna egy darabot. 92 évesen sem tett le erről a tervéről, miután Ön egyszer már megerősítette, mennyire örülne neki. Mit gondol, mi ragadhatta meg ennyire Kurtágot?
Jörg Widmann: Meg kell mondanom, hogy ez a történet mélyen meghatott. Számunkra, muzsikusok számára Kurtág egy élő legenda. Épp a múlt héten vettük fel Schiff Andrással Brahms klarinétszonátáját CD-re, és sokszor szóba került köztünk Kurtág György. Hihetetlenül nagyra tartom, tartjuk őt. Az, hogy 2004-ben a Salzburgi Ünnepi Játékokon együtt szerepelhettünk, számomra a legnagyobb ajándékot jelentette. Többször játszottam az Homage to Robert Schumann című darabját, több muzsikussal is, többek között Várjon Dénessel, úgyhogy minden hangjegyét ismerem és becsülöm. Az, hogy a 92 éves mester emlékszik rám és a kérésemre, hogy írjon nekem – ilyet nem szoktam kérni más szerzőktől, talán ő volt az egyetlen – ezt alig merem elhinni. Csodálatos!
Várjon Dénes szerint – aki 15 éve a legkedvesebb kamarapartnere – Ön minden stílusban otthon van. Ezért aztán akár karmesterként, akár zeneszerzőként, akár klarinétosként lép fel, mindenből a legjobbat hozza ki.
J.W.: Elhiheti, milyen jó ezt hallani! Az az érdekes, hogy én nem tudom magamban elválasztani ezeket a tevékenységeket. Ha például ott állok a karmesteri pulpituson, nem hagyom a ruhatárban a zeneszerzői énemet, az pedig a legtermészetesebb, hogy komponistaként muzsikálok a hangszeremen. Tehát ez nem nagy újdonság, de örülök, hogy ezt ő jónak tartja. Azt hiszem, nem fogom elfelejteni, amikor Várjon Dénessel Budapesten a felújított Zeneakadémián, abban a csodálatos teremben léptünk fel a Mendelssohn zongoraversennyel, tökéletesen egymásra hangolódva. Micsoda hely, micsoda zene!
De még egy dolgot szeretnék megemlíteni, ami miatt olyan szívesen jövök Magyarországra, ez pedig a csodálatos magyar közönség. Azt hiszem, nem játszottam még ennél odaadóbban figyelő és befogadó hallgatóság előtt, mint amilyen a magyar. Talán még Japánban éreztem hasonló együttműködést a hallgatóság részéről, de ott másképpen fejezték ki az örömöt. Biztosan túl szentimentálisan fog hangozni, de érzem, hogy szeretet árad a magyar közönségből. Ez pedig engem tökéletesen feltölt.
Ács Ákos, a BFZ klarinétszólamának vezetője azt mondta, Ön úgy bánik a hangszerével, ahogy senki. Mindent ki tud hozni a klarinétból. Igaza van?
J.W.: Ennek a véleménynek azért örülök nagyon, mert éppen emiatt imádok zenélni, ezért találom ki a különböző zenei programjaimat, mert lubickolhatok az általam kedvelt zenében a hangszeremmel a kezemben. Egyébként egy-egy koncert programjának összeállítása számomra olyan, mint a komponálás. Az is óriási élvezet, ha valaki új darabbal kínál meg, olyankor minden egyes előadást ősbemutatóként élek át. Ugyanakkor ne gondolja, hogy mindig simán el tudok játszani egy-egy új művet. Áh, nem egyszer megesik, hogy egyszerűen nem tudok megbirkózni egy darabbal. Olyankor szenvedek és kínlódom, de nem adom fel! A saját darabjaimmal is gyakran nagyon sokáig dolgozom, mire úgy tudom eljátszani őket, ahogy igazán szeretném.
Szintén fontos erőssége, hogy remekül össze tudja egyeztetni a kortárs és a klasszikus zenét. Most például Mozartot és saját darabokat is játszik a Fesztiválzenekarral. Nem nagy a kontraszt?
J.W.: Számomra nem jelent különbséget egy modern és egy régi darab, amikor játszom. A zene, még ha a szakemberek pontosan el is helyezik a zeneszerzőket a történelmi skálán, igazából ugyanolyan mélyen tud hatni mind a muzsikusra, mind a hallgatóságra, ha tényleg mélyről jövő, ha szívvel, odaadással játsszák.
Amikor két Widmann-darab között felcsendül egy Mozart-fúga, mást élünk át, mintha egy klasszikus koncerten ülnénk? Más Mozarttal találkozunk?
J.W.: Nem, azt semmiképpen nem szeretném, ha azt gondolná bárki is, hogy én most majd „megbolondítom” a gyönyörű Mozart-darabot. Szó sincsen ilyesmiről, nem is próbálkozom azzal, hogy másként hangozzék a hozzám oly közel álló csodálatos Mozart zenemű. Az egyetlen, amit talán észlelni lehet, hogy olyan nagyon ismerem a Mozart muzsika partitúrájának minden pici részletét, hogy szinte olyan, mintha ott és akkor születne újra a zene, amit oly sok évszázaddal ezelőtt írt a nagy mester.
Jörg Widmann és a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje június 1-én 19:45-kor lesz a Budapest Music Centerben.
