A Budapesti Fesztiválzenekar február 11. és 16. között Antwerpenben, Amszterdamban és Udinében turnézott Stravinsky-programjával. A hazai közönséghez hasonlóan a közönség és a kritika is imádták az átütő hangulatú koncerteket, ahol az elképesztő nehézségű program mellett a zenekarnak arra is maradt energiája, hogy angyalian énekeljen, két muzsikus - Molnár Noémi és Fekete Zoltán – pedig eltáncoljon egy szenvedélyes tangót. Íme, egy válogatás a legjobb kritikákból.
„A zenekar előadásában a Tavaszi áldozat igazi ünnep. Fischer fejből vezényli a darabot, a zenekarral való különleges kapcsolata itt teljes mértékben meghozza gyümölcsét. Megmutatkozik a részletek iránti érzékenysége, és dinamikus műről lévén szó, ez külön ajándék. Tetőfokára hág a feszültség, borzongás fut végig a hallgatók hátán – egészen pontosan Az áldozat címet viselő, második tételben –, és tökéletesen megértjük, miért is volt viharos az 1913-as premier.
A jól megérdemelt, dübörgő tapsvihart követően – Belgiumban nem túl gyakori, hogy a közönség állva ünnepel – még egy meglepetés következik. Mégpedig egy igazán különleges meglepetés: a teljes zenekar elénekli (!) Stravinsky Ave Maria című művét. Egy nem mindennapi koncert, amely csodálatos befejezéssel zárult.”
„A Budapesti Fesztiválzenekar, élén Fischer Ivánnal, szenzációs Stravinsky-koncertet adott. Egy izgalmas, szemtelen és szédítően jó előadást hallhattunk.
[…] És még hátra volt a Tavaszi áldozat. Stravinsky 1913-as botránydarabja halhatatlan mestermű, melyet nem lehet szürkén előadni. De olyan színesen, ahogyan Fischer és a Budapesti Fesztiválzenekar csinálta, ritkán lehet hallani. Az előadás maga volt a megtestesült izgalom és szemtelenség, különösen rafinált kivitelezésben, egyetlen élő szervezetként működve. A Tavaszi körtánc olyan fájdalmasan lassúnak és vontatottnak hangzott, hogy úgy tűnt, a szétesés határán egyensúlyoz. Végül grandiózus, csaknem felismerhetetlen kakofóniában csúcsosodott ki. A második tétel ragyogó, kötöttségektől mentes hangkavalkáddal kezdődött, melyet démoni gyorsulás és barbár fanfárok követtek. Fischer fejből vezényelt, és maga is egyfajta vad áldozati táncot lejtett, ahogy az összes őrült hangsúlyt és szabálytalan ütemet beintette. Extrém volt, de egyben hangsúlyos, hatásvadászattól mentes és szédítően jó.”
„Nehéz lenne a klasszikus zene? Stravinsky bonyolult műveket írt, de vajon ez azt is jelenti, hogy egy kizárólag az ő műveinek szentelt koncertet nehéz végighallgatni? Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje minden esetleges kétséget eloszlatott.
A zenekar még hangolt, a pódiumon a zenészek hangszereiket készítették elő a sorozat első darabjához. Egyszercsak a hangolásból a Négy norvég kép bontakozott ki, miközben a karmester még fel sem tűnt a színen. Néhány másodperc múlva kinyíltak az ajtók, és Fischer a zene ritmusára jött be a Concertgebouw művészlépcsőjén.
Mosoly
Ezzel a váratlan belépővel a zenészek máris begyűjtötték a közönségtől az első mosolyt. Aztán a Tango, egy újabb zseniális mű. Épphogy felcsendültek a nyitó hangok, amikor, hangszereik nélkül felállt a zenekar két muzsikusa, és érzéki tangóba kezdtek a zenésztársak által játszott ritmust követve. Nagyon profi. Megvan a második mosoly.
Szóval így lehet felkészülni egy olyan nehéz mű befogadására, mint a Zsoltárszimfónia. Az előző, „könnyebb” zenének és az azt kísérő, funkcionális megközelítésnek köszönhetően senki nem vette észre, hogy ez a mű nem egy könnyen emészthető falat. Mindez olyan zenei élményt eredményezett, amelytől borzongás futott végig a hallgatóság hátán. Köszönet a Rias Kamarakórusnak is, amely a zenekarral lépést tartva hajszálpontosan, mégis lágy tónussal énekelt.
Innovatív páros
A budapesti zenekar és Fischer jól bevált Stravinsky-együttest alkotnak, melynek a Tavaszi áldozattal újabb bizonyítékát adta ez a találékony páros. Stravinsky okos zeneszerző volt, Fischer és csapata a maga módján szintén rafinált. Hátborzongató, eszeveszett tombolást rendeztek: tavaszi áldozatot mutattak be harsogó rézfúvósokkal és morgó-nyikorgó vonókkal.
A kalapból előkerült még egy ráadás is: a zenekar kórusként felállva elénekelte Stravinsky Ave Maria című művét. Akik pedig otthon maradtak, mert mégis az Ajax-Real Madridot választották, rosszul döntöttek. A helyzet az, hogy ebben a lapban legfeljebb öt csillagot kaphat egy recenzió, különben biztosan hatot kapott volna.”
A fotókat Kurcsák István készítette.
