Interjú Fischer Ivánnal
Különös érzés, hogy már megint itt van egy évforduló. Már a huszadik és a huszonötödik születésnap is mintha tegnap lett volna. De azért egyáltalán nem bánom ezt az ünneplést. Valami nagyon jól sikerült ennek a zenekarnak: a siker hátterében szerintem elsősorban az áll, hogy nem hagytuk magunkat zavartatni. Körülöttünk rengeteg minden történt, villámok csapkodtak, zajlott az élet, változott a társadalom, hullámhegyek és hullámvölgyek jöttek, de a Fesztiválzenekar eközben egyre csak dolgozott. Hozzánk nem jutottak el, bennünket nem értek el a kedvezőtlen külső hatások. Úgy tűnik, ma is azt tesszük, amit harminc éve elkezdtünk: azóta egymást váltja próba, koncert, próba, koncert, lemezfelvétel és turné. Sikerült megóvni a mi kis világunkat a negatív külső hatásoktól. A zenekar és a menedzsment harminc éven át csodálatos munkát végzett. Így sikerült a folyamatosságot biztosítani. Én ezt tartom az utóbbi harminc év legnagyobb eredményének. Rengeteg eredményt értünk el, sok lemezdíjat nyertünk, beválasztottak a világ tíz legjobb zenekara közé. Ezek mind gyönyörű dolgok, de nekem mégis az a lényeg, hogy a mindennapok nagyon jól sikerültek, hogy minden egyes koncertnek ünnepélyes jellege volt. Bármelyik koncertre gondolok, sosem érzem, hogy „szégyellnem kellene”: Az idei szezonfüzetben le is írtam, hogy úgy vagyok ezzel, mint Karinthy „Találkozás egy fiatalemberrel” című írásának elbeszélője, aki találkozik fiatalember-önmagával. Ha most szembejönne velem ez a 32 éves Fischer Iván, aki alapította a Fesztiválzenekart és nekem szegezné dühös kérdéseit, nem sok szégyellnivalóm lenne.
Új fesztivállal indul a jubileumi évad: Európa Fesztivállal. Bridging Europe - Európai Hidak a címe. Ez váltja a megszokott Mahler Ünnepet. Vajon mi az oka ennek a változásnak és milyen lesz az Európai Hidak Fesztivál?
A Mahler Ünnep nagyon szép sorozat volt, de már nyolc éve tartott. Nagy örömünket leltük benne, de most váltunk. Olyasvalamibe vágunk bele, amire szerintem nagyon nagy szükség van. Nekünk nagy szükségünk van Európára és azt szeretném, hogy Európával ne csak a politikusok foglalkozzanak, hanem a művészek is. Mindent meg kell tennünk, hogy az európai emberek, népek, nemzetek többet tudjanak egymásról, közelebb kerüljenek egymáshoz, hogy ne csupán üres klisék éljenek bennük egymásról, hanem valóban megtudjanak valamit a másik országról. Ennek a formája az lesz, hogy minden évben megrendezünk egy Európa Fesztivált ennek a neve Európai Hidak, angolul Bridging Europe. A fesztivál célja az, hogy a kultúráján keresztül bemutassunk egy-egy európai országot. Természetesen elsősorban zenével foglalkozunk, a zene a fesztivál központi témája, de rendezünk például egy szimpóziumszerű rövid eszmecserét is. Azt várom ettől a fesztiváltól, hogy az az egy, kiválasztott ország reflektorfénybe kerül, az emberek pedig észreveszik az értékeit és látják, hogy mennyi szép dolog van abban a másik európai országban. Évről évre más európai országot választunk, minden évben olyat, amely nagy zenei hagyományokkal rendelkezik, a zene ugyanis mindennél többet elmond az emberekről. A választás az első alkalommal a csehekre esett. A cseh kultúra hihetetlenül gazdag és mifelénk nem elég ismert. Csodálatos például a cseh barokk zene, nagyon izgalmas az új cseh zene és fantasztikus a cseh romantika, különösen Dvořák zenéje.
A Fesztiválzenekar kezdettől fogva egy sor olyan élvonalbeli művésszel dolgozik együtt, akikre bárhol a világon kíváncsiak lennének az emberek. Az idén ki mindenki jön a Fesztiválzenekar koncertjeire, kik lesznek az idei vendégművészek?
Nagyon jó muzsikusok jönnek el hozzánk az idén is. A zongoristák közül jön Martha Argerich és Maria Joao Pires, akit különösen szeretek, eddig is sokat dolgoztunk már együtt, nagy öröm, hogy sikerült elhozni ide. Koncertezik velünk Toradze, akivel már sokszor játszottuk Prokofjev zongoraversenyeit, és aki fantasztikus képességű zongorista. A hegedűsök közül két hatalmas nevet emelnék ki: Leonidas Kavakost és Pinchas Zukerman is vendégünk lesz az új szezonban. Ami pedig a karmestereket illeti, nagy örömömre egyre inkább elmélyül a kapcsolatunk Takács-Nagy Gáborral. Gábor, aki hegedűművészből lett karmester - azt hiszem, - mostanában igazán megtalálta önmagát. Először létrehozta a világ egyik legjobb vonósnégyesét, azután a legkülönbözőbb formációkban hegedült, de bármit csinált, mindig kiütközött, hogy igazi pedagógus-alkat, inspirál, irányít, vezet. Mostanában egyre többet vezényel, szerintem ragyogóan, úgyhogy nagyon hasznos, hogy első vendégkarmesterként egyre szorosabb a kapcsolata a Fesztiválzenekarral. De rajta kívül más vendégkarmesterekkel is dolgozunk: visszatér például Dmitrij Kitajenko, akit nagyon kedvelünk.
