Cserdibe megyünk, amely egyike a TérTáncban résztvevő településeknek. Galambos Rita, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány ügyvezető igazgatója visz autóval, rögtön beszélgetni kezdünk. Azt már tudom, hogy a TérTánc 2015-ben indult projekt, célja, hogy hátrányos helyzetű és jobb sorsú – roma és nem roma – gyermekek számára biztosítson foglalkozásokat: táncot klasszikus zenével. Az érdekel, hogyan lehetséges félezer gyereknek megtanítani úgy egy koreográfiát, hogy aztán ez egy összpróbával kerek és kész produkcióvá álljon össze.
Huszonnégy tértáncos csapatunk van, akikkel tánctanárok foglalkoznak, egy tanár pedig az egymáshoz közel álló iskolák között osztja meg az idejét” – mondja Rita. Hamar kiderül, hogy a folyamat nem zökkenőmentes. A TérTánc több egy koreográfiánál, amit egy nyilvános szereplés és – sok gyerek számára különleges élményt jelentő – budapesti kirándulás követ. A foglalkozások célja, hogy kreatív, együttműködő, csapatmunkában gondolkodó, és a mozgásban felszabadult gyermekeket neveljenek. És ez akármennyire is jól hangzik, nem egyszerű.
„Nem zavarodik össze egy gyerek, ha napi hat-hét-nyolc órán keresztül, frontális oktatás keretében tölcsérrel töltik a fejébe az információt, és arra nevelik, hogy csöndben kell lenni, aztán délután részt vesz egy foglalkozáson, ahol azt várjuk tőle, hogy legyen kreatív, bátor és nyitott?” – teszem fel a kérdést.
Bogdán László, Cserdi polgármestere az egyik helyi asszonnyal
