A Budapesti Fesztiválzenekar visszatérő vendégnek számít Párizsban. A hétfő esti koncert helyszínét, a kiváló akusztikával rendelkező Salle Pleyel-t is jól ismerik a zenekar muzsikusai. A vasárnap esti helyszíni próbán a legnagyobb izgalmat az jelentette, vajon mennyire lesz zökkenőmentes a közös játék Ránki Dezsővel, aki a megbetegedett Schiff András helyett ugrott be Bartókot játszani. Ránki nyugodtan teszteli a zongorát, megérkezik Fischer Iván is. Elkezdődik a próba, a zenekar üdvözli Ránkit. Aztán jöhetnek a próbák elején elmaradhatatlan Bach korálok, ezúttal az a zenész nyert, aki a 64-es, 65-ös és 67-re fogadott. Majd elkezdik próbálni Bartók II. zongoraversenyét. Az egyik csellós megkér, rögzítsek videón néhány percet a próbából, majd kiderül a nagy izgalomban elfelejtkezett róla, hogy az első tételben nincsenek vonós hangszerek, így a vonósok a nézőtérről szemlélhetik a próbát. Én pedig felmentést kapok a feladat alól. Ránkiról hamar lekerül a pulóver, a kissé feszült hangulat azonban szintén hamar oldódik, hiszen néhány perc után kiderül, Ránki remekül tudja a könnyűnek nem nevezhető darabot. "Halljátok a ritmust miközben játszotok"- hangzik Fischer Iván szelíd felszólítása zenészeinek. Gyorsan elrepül a zongoraverseny próbájára szánt másfél óra. Következnek Bartók magyar parasztdalai. Fischer a vonósokat felállítja, "az idősebbek leülhetnek"- teszi hozzá cinkos mosollyal, a megjegyzésen mindenki jót derül. Aztán "Mi az ami rossz?" - kérdezi a dirigens, a terem leghátsó sorában elmélyülten figyelő segítőjét. "Az arányok jók, a fúvósokat kicsit jobban lehet hallani hátul, a második hegedű lehetne több", később "hangos a tuba" hangzik a figyelmezetés. Fél óra múltán jöhet a koncert harmadik darabjának, Schubert IX. szimfóniájának a gyakorlása. Másnap délelőtt újabb próba Párizs egyik külvárosi próbatermében. Este pedig a koncert. A teremben teltház. Először a parasztdalok, majd Ránki érkezik és Bartók II. zongoraversenye. A mű végén ováció. A zongoraművész rövid ráadással köszöni meg a forró fogadtatást. A kulisszák mögött pillanatok alatt hosszú sor keletkezik Ránki Dezső előtt, sokan akarnak gratulálni. Lifttel megyünk fel az öltözőjébe. Előtte még néhány zenész szorítja meg a kezét. Úgy tűnik, ezeknek az elismeréseknek örül a legjobban. Hellyel kínál, elkezdünk beszélgetni. "Természetesen csak olyan beugrást vállalok el, amelynél a rövid felkészülési idő ellenére jó színvonalú koncertre van esély. Ebben az esetben több szerencsés körülmény is volt. Bartók II. zongoraversenyét már több mint ötvenszer játszottam, és - bár minden alkalomra nagy munka a felkészülés, igen nehéz darabról lévén szó - a mostani beugrás előtt tizenegy nappal Portugáliában is játszottam ugyanezt a művet, így három nap gyakorlás most elég is volt. Tehát, ahogy mondani szoktuk, kézben volt a darab, a zenekar pedig kiválóan tudja. - meséli Ránki Dezső - A Budapesti Fesztiválzenekarral, ha nem is gyakori, de rendszeres a kapcsolatom, ezt a művet is már játszottuk korábban együtt. Nagyon jónak bizonyult Fischer Ivánnak azaz ötlete, hogy a fúvósokat a zongora köré ülteti. Ebben a darabban a fa-, rézfúvós és ütőhangszereknek rendkívül fontos a szerepük, - az első tételben nem is játszik vonós - és ilyen felállásban sokkal könnyebb az együttműködés köztük és a zongora között. Eddig már több mint hatszáz koncertemen szerepelt Bartók-mű. Ezt a zongoraversenyt - amelyet tíz éven belül most éppen harmadszor játszottam Párizsban - különösen szeretem." Ránki Dezsőt arról is kérdeztem, milyen a kapcsolata egykori főiskolai társaival, Schiff Andrással és Kocsis Zoltánnal. "Schiff Andrással jóban vagyunk most is, de nagyon ritkán találkozunk - válaszolja a zongoraművész - Kocsis Zoltánnal nyolcéves korunk óta ismerjük egymást, az általános iskolában éveken keresztül egy padban ültünk. Eleinte sokszor játszottunk együtt is, mostanában úgy, hogy ő vezényel, én meg zongorázom." Végül arról kérdezem, hogy eszébe jutott-e valaha, hogy mint Schiff András, az emigrációt válassza. "Soha fel sem merült bennem, nem éreztem rá okot se régen, se most. Ez a hazám, otthonülő, otthonszerető ember vagyok. - feleli Ránki Dezső - A családom körében érzem jól magam, úgy veszem észre, a fiaim is örökölték ezt az alkatot." A művésznek egyébként sűrű a programja, legközelebbi fellépése az Operaházban lesz a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, utána pedig feleségével, Klukon Edittel játszik a Magyar Rádió nyilvános hangversenyén kétzongorás és négykezes műveket. Elhúzódott a társalgás. Schubert IX. szimfóniáját csak az ügyelő pult mögül hallom. Közbe belesek a terembe egy kicsi ablakon. Érezhetően jól megy. A darab végén, nagy taps, bravózás. Majd Fischer Iván megszavaztatja a közönséget, Bartókot vagy Schubertet szeretnének ráadásnak, végül diplomatikus megoldásként mindkét zeneszerzőtől játszik egy kisebb részletet a zenekar. Másnap a reptéren gépfegyveres katonák. Több zenész csak most értesül a szörnyű Toulouse-i tragédiáról. Hosszas átvizsgálás következik, feszült szigorú, olykor riadt tekintetek. Az egyik ellenőr, amikor meglátja a hangszereket, kissé elmosolyodik, arcvonásai egy pillanatra lágyabbá válnak. A nacionalizmus a lúzerek kábítószere Fischer Iván, a minap Radnóti Miklós Antirasszista Díjjal kitüntetett karmester úgy véli, Magyarországon rendkívüli mértékben megerősödött a fundamentalista nacionalizmus, amely szerinte egy érzelmi állapot, amely sehova sem vezet. A Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója, karmestere a párizsi reptéren nyilatkozott a Népszavának. - Nemrégiben a zenekar honlapján személyes videóblogot indított. A mostani párizsi koncerthez fűződik-e olyan történet, amit egy videóblogon megosztana? - Ezeket a blogbejegyzéseket nem annyira a mindennapi történetekhez kötöm, szivesebben beszélek arról, ami éppen zeneileg foglalkoztat. Az élet zajlik, szólista lemond, másik beugrik, de az érdekesebb órákat kottákkal, könyvekkel töltöm. A videóblog inkább az ott szerzett tapasztalatokat osztja meg. Most leginkább Wagner Parsifal című operájának forrásai érdekelnek, középkori könyvek és legendák, a következő bejegyzés ezekről fog szólni. - A koncert előtt röviddel derült ki, hogy a párizsi hangverseny szólistája Schiff András beteg lett, miként lehet pár nappal az esemény előtt méltó helyettest találni? - Ilyenkor majdnem felgyulladnak a telefonvonalak, percenként jön egy újabb email. Egy-két óra alatt meg kell találni azt a művészt, aki az adott darabot szépen el tudja játszani. Ebben az esetben szerencsések voltunk, mert Ránki Dezső Bartók II. zongoraversenyét már többször előadta velünk és mindig ragyogóan. Természetesen mindig egyeztetni kell a helyi szervezőkkel a szólista pótlására tett javaslatról, hiszen ők a közönségükre gondolnak, hogy a jegyvásárlók elfogadják-e majd a beugró személyét. Most nem volt nehéz dolgom, azonnal tudtam, hogy a legjobb megoldás, ha Schiff András helyett Ránki Dezső játssza a darabot. Szerencsénkre éppen ráért. Mindenki örült a megoldásnak, a szervezők és a közönség is. - Schiff András az utóbbi időben politikai okokból, a rasszizmus előretörése ellen tiltakozásul nem lép fel Magyarországon. Ön szerint hol van az a határ, amikor egy művésznek ilyen döntést kell hoznia? - Ez András személyes döntése, amit én tiszteltben tartok, meg is értem őt, mert nagyon érzékeny azokra a negatív jelenségekre, amelyeket Magyarországon mostanában tapasztalni lehet. - Beszélgettek erről? - Többször is. Nagyon remélem, hogy a hazai társadalmi helyzet úgy alakul, hogy András újra szívesen játszik majd itthon. Késégtelen, hogy ennek nagyon sok ember örülne. - Most úgy tűnik, hogy ettől még nagyon messze vagyunk. Sőt Európában is egyre több a szélsőséges megnyilvánulás, néhány napja éppen a zenekar franciaországi útja alatt történt a Toulouse-i szörnyű vérengzés. - Rettenetes, ami Toulouse-ban történt. Az viszont megnyugtató, hogy ezt mindenki elítéli, Párizsban csak elszörnyedve beszéltek erről a rémes gaztettről, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Ebben lehet csak bízni, hogy az ilyen agresszív szélsőjobboldali megnyilvánulások teljes elutasítással találkoznak a jövőben. Itthon is elengedhetetlen, hogy mindenki, fenntartások nélkül azonnal itélje el a hasonló bűntetteket. - Magyarországon egyre élesebb a megosztottság, és tart a szélsőjobb előretörése. Ha ez a tendencia, Schiff András egy ideig nem fog Magyarországra jönni... - Még nem dőlt el, hogy mi a tendencia. Az igaz, hogy Magyarországon rendkívüli mértékben megerősödött a fundamentalista nacionalizmus. Ez egy érzelmi állapot, a lúzerek kábítószere, amely sehova sem vezet, csak a Balkán felé taszítja az országot. Aki ennek a rabja, azzal nagyon nehéz észérvekkel vitatkozni. Pedig még mindig többen vannak a józan, európai gondolkodású emberek. akik egy normális, civilizált, szabad Magyarországot szeretnének, és akik az európai normák szerint rendeznék be a társadalmat. Nekem úgy tünik, nincs baloldal és jobboldal, csak józanság vagy fanatizmus, Európa vagy Balkán. Optimista vagyok, mert a józanok többen vannak, és a fanatikus, fundamentalista nacionalisták, bár ők a hangosabbak, ki fognak józanodni, ha látják, hogy ez az út hova vezet. - Ehhez képest a Parlamentben is egyre többször előfordul a nacionalista hangú szónoklat, önöket is bírálta az egyik jobbikos képviselő, azért, mert a karácsonyi meglepetés koncertjükön nem játszottak magyar zeneszerzőtől művet. - Érzelmi kérdésekkel nem lehet racionálisan vitatkozni és nem is kell. - Azért is kapott kritikát, mert ugyanezen a koncerten Ravel Bolerója alatt egy táncosnő is közreműködött egy erotikus koreográfiával. Ezt miért tartotta szükségesnek? - A Boleró egy tánc, egy erotikus balett, a darabnak akkor is ez a tartalma, ha koncertteremben talán kissé szokatlan, hogy nem csak halljuk, hanem látjuk is a művet. Tizenöt-húsz éve kísérletezem szcenikus elemekkel, hogy a koncert műfaját az összművészet irányába tágítsuk. - A Mozart-maraton sajtótájékoztatóján azt mondta, nem hinné, hogy a zenekart elgázolná a busz, vagy a metró, utalva arra, hogy a Főváros csökkenteni akarja a zenekar támogatását. Most hogy állnak a tárgyalások az együttes finanszírozásáról? - A Főváros súlyos gondjai ellenére továbbra is támogatást szavazott meg a Fesztiválzenekarnak, amely ugyan kevesebb a tavalyinál, de mégis rendkívül fontos. A magyar kormány, a minisztérium is segített és együtt keresik a zenekar rangjához illő megoldást. A megbeszélés sorozat még nem zárult le, de az eddigi tárgyalások alapján bizakodó vagyok. Balogh Gyula, Népszava