Váradi Júlia: A Duda Éva Társulat váratlan, szokatlan, új gondolatokat megjelenítő produkcióiról híres. Bizonyára az Európai Hidak fesztivál idei előadásán is így lesz ez, amikor Bartók A csodálatos mandarinját adják elő a Fesztiválzenekarral. Elárulhatjuk, hogy mire számíthat a közönség?

Duda Éva: Nagyszerű lehetőségnek élem meg ezt az együttműködést Fischer Ivánnal és a Fesztiválzenekarral. Már korábban is volt szó közös munkáról, de sajnos akkor a pandémia elsodorta, most azonban szeptember végén ez a bemutató garantáltan megvalósul. A Müpában debütáló kétrészes koncert második felében kerülünk mi színpadra, méghozzá úgy, hogy zenészek és táncosok egyszerre vannak jelen. Egészen szertartásszerű lesz, mert a táncteret körülöleli a zenei tér, melyet körbevesznek a nézők. Nagy izgalommal vágtunk bele a munkába a csapatommal és úgy érzem, szuper szerepeosztással egy nagyon erős verzió formálódik. Olyan színpadi megfogalmazással készülünk, amely a korszerűsége és újszerűsége mellett segít megérteni és átérezni a történetet, hiszen nem feltétlenül mindenki ismeri a cselekményt.

V. J.: A csodálatos mandarin Bartók egyik legbizarrabb tematikájú egyfelvonásosa, ugyanakkor talán az egyik legérdekesebb zenei kompozíciója. Mit tart a legfontosabbnak, amit mindenképp ki akar emelni, amire nagyon nagy hangsúlyt szeretne fektetni az előadásban?

D. É.: A zene nem adja ugyan könnyen magát, de roppant izgalmas rétegei vannak, melyeket élvezet felfejteni és felfedezni. Nagy ráismerés számomra korábbi klasszikus balett feldolgozások láttán, hogy ennek a zenének elképesztően jól áll a kortárstánc, mert szabadabban és lazábban illeszkedik a rafinált dallamokhoz, mint a kötött formanyelvű műfajok. Eleinte ugyan tartottam tőle, mert bizonyos szerzemények annyira erős élményt adnak önmagukban is, hogy fölé tudnak emelkedni a színpadi akcióknak, de most bátran merem állítani, hogy nagy élvezettel és teljes összhangban dolgozunk az anyagon és boldog vagyok, hogy Bartókkal foglalkozhatok, mert teljesen a mű hatása alá kerültem.

V. J.: Bartók nem magát a Lengyel Menyhért által megírt történetet, az apacsok harcát és kegyetlenségeit és a mandarin kiszolgáltatottságát tartotta a legfontosabbnak, hanem sokkal inkább a szerelem erejét, és zenéjével a nagyvárosi lét mindent elsöprő hatását igyekezett kiemelni. Ez mennyire kap hangsúlyt a készülő táncelőadásban?

D. É.: Számomra az egész mű egy erotikus költemény, amiben önmagunk felfedezése, rejtett titkaink és vágyaink, valamint a szerelem elsöprő ereje dominál. A szereplők közti mágneses mező tetten érhető a zenében is, ezt a legplasztikusabban szeretném érzékeltetni, ahogy a belső viharokat és a drámai fordulatokat is.

V. J.: A bartóki mű meghatározó eleme a pantomim. Ez hogyan jelenik majd meg?

D. É.: A koreográfiában hemzsegnek az emberi gesztusokból építkező mozdulatok, aminek stílusát patikamérlegen dolgozzuk ki, egyetlen felesleges mozdulatot sem hagyva a mozgásrendszerben. Ez most igencsak precíziós munka, hiszen Bartók rengeteg instrukcióval látta el a partitúrát, amit hűen követünk. Ez Iván határozott kérése is volt, és ez nagyon jó sorvezető számomra, korábbi félelmeim ellenére pedig egyáltalán nem korlátozza az alkotói szabadságom. A mozgás talán finoman emlékeztetni fog helyenként a pantomimre, de semmiképp sem direkt formában. Arra törekszem, hogy minél árnyaltabban és gazdagabban emeljem ki a jelenetek esszenciáját.

V. J.: Lesznek-e díszletek, s ha igen, milyenek, vagy a tánc és a zene önmagáért beszél?

D. É.: Szokványos díszletnek nem mondanám, egy nagyon egyszerű, mégis hatásos emelvényrendszerből áll össze a tér, amin eltáncoljuk a darabot. De a legizgalmasabb a zenészek és a táncosok térbeli viszonya lesz, ami remélem kívülről is átütő élményt ad majd.

V. J.: Először dolgozik együtt a BFZ-vel. Milyen tapasztalatokat szerzett?

D. É.: Iván lehengerlő karizmájú egyéniség, már csak a közelében lenni is inspiráló. Vele és a stábjával már több hónapja zajlanak az egyeztetések, mindenki elképesztően profi és készséges. Nagy élmény így próbálni. Budapest után Rómába utazunk ugyanebben a felállásban, ami végképp a megkoronázása lesz ennek a rendkívüli kalandnak. De addig még van dolgunk.

Duda Éva portréját Lékó Tamás készítette.