Beethoven zenéjének legihletettebb tolmácsolói, a 4. szimfóniától a késői vonósnégyesekig. Ezek a csodálatos budapesti zenészek nem meglepő módon leúsztatták a Pastoralt a Dunán a heiligenstadti erdőkből a budai vidékre. Ez a „Bécstől keletre”-réteg nem csak, hogy érezhető a „Vidám paraszti mulatság” tüzesebb két negyedes lüktetésében, hanem mindent áthat. Fischer Iván Toscanini-szinten tisztán és hévvel vezényel. A tempói viszont nem Toscanini-szerűek. A második és a zárótétel furtwänglerien szélesek, de Fischer mesterien takarékos és nyugodt mozdulatainak hatására itt semmi nem hosszadalmas. A kottához ugyanúgy ragaszkodik, gazdagon „karakteres”, mint Karl Böhm nagysikerű Pastoralja a Bécsi Filharmonikusokkal. „A Pastoralban való elmélyülésnek van vallásos minősége”, mondta Furtwängler. A finálé „Örömteljes és hálás érzések a vihar után” (az eredetiben „az istenség előtt”) megerősíti ezt az elképzelést, de manapság ritkaság így hallani. Fischer a zárótételt jelző kürtszóba bátran behoz egy szólóhegedűt az első nyolc ütemre, ahogy a pásztorima égre száll. A hatás hasonló, mint a Missa solemnis Benedictusában a szólóhegedű-belépésé. És joggal az, mert szégyentelenül istenfélő finálét kapunk. Fischer nagyon máshogy közelít a Pastoralhoz, mint a 4. szimfóniához. Kísérteties itt a hasonlóság Karajan 1962-es berlini felvételéhez, amiatt meg pláne, hogy itt is megvan a játék és a vezénylés kellő minősége, ami ilyen tempójú, egyensúlyú, és szépségű előadáshoz szükséges. Még maga Karajan sem merte megpróbálni, hogy megismételje a csodát. Viszont szó sincs arról, hogy a budapesti felvétel a Karajan-féle előadás indigója volna. Fischer tartja azt a percenkénti 72-es, gyorsabb tempót a lassú tételben, amiből aztán kiérződik, hogy a többiben is mi következik. Sőt, a fináléban még ennél is tovább megy. A sportos tempó egyébként jelentékenyen nem befolyásolja az ízes és szellemes előadást. Ez a felvétel, akárcsak Karajané, tökéletesen mutatja meg, hogyan házasította össze Beethoven látszólag erőfeszítés nélkül Apolló szellemét Dionüszoszéval. Richard Osborne (2011 január)

Az eredeti cikket itt olvashatják el.