Vidámnak hallom a hangját. Úgy tudom, ma már próbált a zenekarral. Milyen volt?

Nagyon jól éreztem magam. Rendkívül boldog vagyok, hogy megint itt lehetek, és főleg, hogy végre megint játszhatunk a közönség előtt ez után a hosszú Covid-szünet után. Úgy láttam, a Fesztiválzenekar tagjai is nagyon lelkesek a közös munkánk iránt. Remek így dolgozni.

A mostani koncertprogram rendkívülinek tűnik, hiszen csupa olyan komponista szerepel a listán, akik a világ leggyakrabban játszott, legjobban kedvelt barokk darabjait írták. Vivaldi, Händel és Alessandro Scarlatti. Mi volt a legfontosabb szempontja, amikor összeválogatta ezeket a zeneműveket?

Egyszerű volt a dolgom, mert az a szerencsés helyzet, hogy a koncerten a kiváló francia kontratenor, Christophe Dumaux lesz a szólista. Ezért olyan darabokat akartam választani, amelyek az ő előadásában biztosan nagy élményt jelentenek. Ő rendkívül tapasztalt és népszerű operaénekes, akinek egészen különleges adottságai vannak a drámai művek előadását tekintve. És ami még inkább megemeli majd a koncertünk színvonalát, hogy a barokk gesztika jól ismert szakembere, Sigrid T’Hooft is dolgozik vele, tehát alaposan fölkészíti a barokk mozdulatnyelv minden fortélyából.

Úgy tudom, ráadásul ez a felkészítési forma teljesen új a számára, és bizony elég fárasztónak is tartja.

Igen, én is tudok róla, hogy nagy munkát jelent, de mivel Dumaux remek színészi adottságokkal rendelkezik, biztos vagyok benne, hogy könnyedén elsajátítja, amit Sigrid tanít neki. Nekem sok remek közös élményem volt Christophe-fal, amikor Händel Julius Ceasarát adtuk elő Glyndebourne-ban, a világ egyik legjelentősebb operaszínpadán. Fantasztikusan játszott. De máskor is volt alkalmam figyelni, amit csinál. Nagy öröm együtt dolgozni vele, pláne, hogy a zenekar biztosan inspiráló hatással lesz rá is, ahogyan rám. Ami pedig a zeneműveket illeti, hát valóban nagy mesterek nagy munkáiról van szó. Például az én egyik kedvencem, Händel Admétosza, vagy akár említhetem a többi darabot, amelyek vagy szellemekről, vagy a szerelemről, olykor harcról és háborúról szólnak, és ott van a Julius Caesar Egyiptomban című mű is, amely egy gyönyörű hegedűszólóval indul. Ez egy mezőn megbúvó kismadárról szól, tele van bájjal és lélekkel. De a csodás Händel-áriák mellett elhangzik majd Vivaldi Salve Reginája, ez a szépséges vallásos mű is olyan további Vivaldi-darabok mellett, mint például a híres a-moll hegedűverseny, amit mindenki ismer, és a ritkán játszott, kevésbé ismert versenymű, a C-dúr fagottverseny, amelyet a Fesztiválzenekar kiváló fagottművésze, az olasz Andrea Bressan fog előadni. Nagy élmény vele együtt dolgozni. Egyébként a másik Vivaldi-concertót, a 128-ast is nagyon szeretem, annak az előadását is várom. Ja, és a műsor legelején vannak az Alessandro Scarlatti-kantáták – nem összetévesztendő Domenico Scarlattival, a csembaló nagymesterével! Alessandro Scarlatti a kantátái miatt vált híressé. Százával írta a kantátákat, egyik szebb, mint a másik. Abban az időben ennek a műfajnak nagy divatja volt. Legtöbbször bárányokról, pásztorokról, szerelemről, a természetről szóltak. Az ő művei többnyire nagyon harmonikus, arányos, kedves dallamok, de olykor különlegesek, eltérnek a szokásostól. Egyszóval Scarlatti nagyon tehetséges zeneszerző volt, méltán említhetjük Vivaldi és Händel mellett. Szóval igaza van, ez egy izgalmas koncertnek ígérkezik, de hát itt Budapesten szinte mindig nagyon jók a visszajelzések.

Most, hogy több, mint tíz év óta rendszeresen eljön Budapestre, hogy a BFZ-t vezényelje, úgy fogadják mint nagyon régi jó barátot. Azért ez biztosan jó érzés lehet!

Én valóban nagyon szeretek idejönni. Valahogy nagyon közel álnak hozzám a magyarok.

Mi lehet a magyarázata?

Talán onnan datálódik, hogy diákkoromban sok magyar muzsikussal kerültem kapcsolatba. Cornwallban, a tengerparton, Prussia Cove-ban, ahol annak idején Végh Sándor nagyon jó iskolát alapított, nos én ott tanultam csellózni és kamarazenélni. Sajnos Végh Sándor akkor már nem élt, de sok kiváló magyarral ismerkedtem meg, mint például Rados Ferenccel. Tőle nagyon sokat tanultam. És ilyen módon közel került hozzám ez az ország, ahol aztán megértettem, hogy a zene mennyire fontos szerepet játszik sokak életében. Jó barátságba kerültem Kelemen Barnabással és Kokas Katalinnal, gyakran jöttem Kaposvárra, az ottani fesztiválra, vagy a budapesti Fesztivál Akadémiára, amit Kelemenék alapítottak. Aztán a pécsi Pannon Filharmonikus Zenekarral is szoktam dolgozni. De leggyakrabban a Fesztiválzenekarral lépek fel, ha Magyarországra jövök és ez mindig boldoggá tesz.