Vajon kinek mi jut eszébe Olaszországról? Édes élet, napsütés, Toszkána, egy jó presszókávé, és isteni al dente tészták? Az olasz opera, egy emlékezetes film vagy éppen egy lebilincselő regény? A lehetőségek tárháza szinte végtelen, a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar mégis megkísérli a lehetetlent, és igyekszik a lehető legtöbb olasz kulturális értéket megmutatni szeptember 18. és 27. között. A rendkívül sokszínű programkínálatban így mindenki megtalálhatja a maga Itáliáját – Budapesten.

A Budapesti Fesztiválzenekar az itáliai régizenéből, operából és a kortárs olasz zeneszerzők munkáiból is elhoz egy csokorra valót. A nyitóesten rögtön egy igazi különlegesség várja a nézőket: Monteverdi Orfeója Fischer Iván újrakomponált befejezésével, Baráth Emőke és Valerio Contaldo közreműködésével szólal meg. A fesztiválon egy színpadon láthatjuk a mezzoszoprán Nora Fischert édesapjával, Fischer Ivánnal. Közös koncertjükön a 20. századi zene két jelentős alakja, Ottorino Respighi és Luciano Berio muzsikája szólal meg. „Berio fantasztikusan ötvözte a népzene és a klasszikus zene legjobb tulajdonságait a Népdalok című ciklusában. Csodálatos hidat épített a két világ között – én pedig imádok ezen a hídon állni!” – meséli Nora Fischer. A BFZ harmadik, modern koncertjén zeneszerzőként és szólistaként láthatjuk Giovanni Sollimát, aki koncertezett már a Szaharában, a víz alatt, és 3200 méterrel a tengerszint felett, egy gleccserbe épített igluszínházban is.

Olaszország déli tájainak jellegzetes táncát, a tarantellát sokan ismerik, ám a tüzes mozdulatok mögött rejlő hagyományt már kevesebben. A monda szerint ugyanis a tarantula pók csípése ellen egyetlen ellenszer létezik: a tánc. 1998 óta minden évben meg is ünneplik ezt a hagyományt; a La notte della Taranta (A tarantella éjszakája) nevű fesztiválon a legjobb tarantella- és pizzica zenekarai szolgáltatják a talpalávalót a szenvedélyes mozdulatokhoz.

Idén az Európai Hidak közönsége is megismerheti ezt a magával ragadó műfajt: a tamburinos-énekes Rachele Andrioli és a harmonikás Rocco Nigro a legrangosabb pizzica zenekarokkal játszott együtt, így joggal állíthatjuk, hogy mindent tudnak a műfajról. Koncertjeiken azonban a hagyományos pizzica-dalok mellett a portugál fadótól a mexikói ranhceráig terjed a skála. Ugyanezen az estén Mimmo Epifani muzsikájában is gyönyörködhetünk: Epifani nemcsak virtuóz tudásával tűnik ki pályatársai közül, már a hangszerválasztása is ritkaságnak számít, hiszen a mandolin nem tartozik a hagyományos pizzica-hangszerek közé. Epifani ráadásul nem mindennapi körülmények között sajátította el annak csínját-bínját: borbély mesterétől vette első mandolinóráit. Később aztán a padovai konzervatóriumban fejlesztette tovább a megszerzett tudást, ám sosem feledkezett meg a kezdetekről, így zenekara is The Barbers (Borbélyok) nevet viseli. A Müpában 15 éves pályafutásának legjobb dalaiból, illetve a tavaly megjelent, Putiferio című pizzica-albumról kap majd ízelítőt a közönség.

A filmrajongók igazi ínyencségeknek örülhetnek ezekben a napokban, hiszen a filmtörténet egyik legnagyobb hatású rendezője, Federico Fellini olyan legendás alkotásait élvezhetik nagy vásznon, mint a Cannes-ban Arany Pálmával elismert Az édes élet (1960) és az Oscar-díjas 8½. Izgalmas megfigyelni, hogy évtizedekkel később hogyan reflektál a két filmre Paolo Sorrentino A nagy szépség (2013) és Ifjúság (2015) című mozija, amelyeket szintén megnézhetünk a Müpában. „Federico Fellini filmjei nagyon erős hatással voltak és vannak az olasz filmre. Közte és Sorrentino között bő fél évszázad a távolság. Hosszú história ez, hiszen Az édes élet Olaszországa egy felfelé törekvő, Amerika és Nyugat-Európa felé kacsingató világ. A Müpában arról is beszélgetünk majd, hogyan pozicionálja magát újra Itália a nyári olimpiával, a designnal… Sorrentino Rómája már a turisták megszállta város, szelfivillogással” – fogalmaz Réz András filmesztéta a Müpa Magazin hasábjain.

Az említett alkotásokban felmerülő kérdések hasonlók, a válaszok azonban különböznek. Az élet értelme, az idő múlásához való viszony, hit és a csoda, kiüresedés, elidegenedés, a vágy tárgyai – számtalan téma, nézőpont és sors. Akár először látjuk az említett filmeket, akár ismétlünk, mindenképp megéri!

Az olasz regények, drámák, versek, elméleti és filozófiai művek megkerülhetetlen részét képezik az európai és világirodalomnak. Egyetlen este persze túl kevés lenne ahhoz, hogy felölelje az itáliai írók és költők legkiválóbb műveit: Szkárosi Endre, a Literárium Extra olasz irodalmi estjének összeállítója éppen ezért ezúttal a 20. és 21. század olasz irodalmára fókuszált. „Szeretnénk közel hozni a közönséghez a 20. század végének legnagyobbjait – elsősorban Italo Calvinóra és Pier Paolo Pasolinire gondolok – olyan szövegeikkel, amelyek kevéssé ismertek a magyar olvasó előtt. Másrészt az a szándékunk, hogy bemutatjuk a »majdnem kortárs« olasz irodalom legismertebb tudós kutatóit és persze művelőit, a nemrég elhunyt Umberto Ecót és a dél-közép-európai irodalom legjobb ismerőjeként számon tartott Claudio Magrist idézve meg” – mondja. Az est meghívottja lesz Daniele Benati, aki az angol és az ír irodalom kiváló olasz fordítója is.

A fesztivál hagyományaihoz híven ingyenes koncertekkel, kiállításokkal is várja a közönséget, a szeptember 18-án induló fesztivál részletes programja és további információ erre a linkre kattintva érhető el.